Régikönyvek.hu

XXI. Online árverés

Vámbéry Ármin.
Küzdelmeim.
Budapest, 1905. Franklin-Társulat (Franklin-Társulat nyomdája).
VII + 516 + [2] p. +12 t.
Van egy török példabeszéd, mely azt mondja, hogy magáról csak az ördög szokott beszélni. Hát bizony sok igazság van ebben a mondásban s hogy mégis hozzáfogtam önéletrajzom megírásához, arra két különböző ok indított. Először meg akartam mutatni a hazai olvasónak, hogy az a lelkierő és kitartás, melynke középázsiai viszontagságaim közben tanújelét adtam, szorosan összefügg ifjúkorom küzdelmmével és szenvedéseivel, tehát koránt sem méltó arra a nagy bámúlatra, melyet a művelt világban keltett. Az ember könnyen elviseli azt, a mihez gyemrekkorában hozzászokott. Azonkívül tekintetbe kell venni a kort, melyben nevelkedtem és a hazánkban akkor uralkodó szellemet, mely a rendkívüli pályára serkentett és buzdított s a mely szellem, fájdalommal mondom, manapság tetemesen eltompúlt. Másodszor, e könyvem félszázadnál hosszabb idő eseményeiről emlékezik meg; olyanokról, melyek hazánkban s olyanokról, melyek az általam lakott idegen országokban folytak le, s ez események közt, tekitnve a szoros és benső viszonyt, melyben a különböző népek társadalmával éltem, talán sok olyan adat van, melyet kár volna átengedni a feledésnek. És végezetűl: pályafutásom rajzának közzétételével arra is számítok, hogy részletei bátorító hatással lesznek azokra, kiknek ifjúkora sorsban hasonlatos az én fijúságomhoz. A szegénység és elhagyottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban, ha elolvassa e lapokat, talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsűletes munkát végre mégis csak siker koronázza s talán majd azt mondja magában: - A mi sikerült Vámbérynak, sikerűlhet nekem is!"
Kiadói félbőr kötésben."