Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu Szezonzáró kamara aukciója | Könyvek, aprónyomtatványok

Budapest, 1882, Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-Hivatala (Franklin-Társulat Nyomdája), XV p. + [1] p. + 527 p.
Első kiadás. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-Vállalata c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
A magyarok eredete. Ethnológiai tanulmány. Írta: Vámbéry Ármin.
Előszóval, mellékletekkel, számozott lábjegyzetekkel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A kötet fedlapjának belső oldalán a Hirhäger K. Könyvkötészetének hiánytalan, jó állapotú kötészeti címkéje látható. Nyomtatta a Franklin-Társulat Nyomdája.
Kiadói egészvászon sorozatkötésben lévő példány a könyvkiadó dombornyomott emblémájával ellátott, dombornyomott keretezéssel díszített címfedéllel, aranyozott feliratos, néhol kopott könyvgerinccel, körbe mintázott lapélekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Vámbéry Ármin (Szentgyörgy, 1832. március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.) magyar keletkutató, szakíró, egyetemi tanár. Vámbéry meggyőződéssel vallotta, hogy a magyar nyelvben megtalálható nagy számú török elem azt bizonyítja, hogy a magyar nyelv ún. kontaktusnyelv", ami az ugor és türk elemekből közösen jött létre. Vámbéry a közeli türk–magyar népi és nyelvi kapcsolat elméletének szószólója volt, e tárgyban írott munkái gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon, mely ugor–török háborúként híresült el. Vámbéry amellett érvelt, hogy a türk nyelvek és a magyar közti nagyszámú hasonlóság e nyelvek és népek közös észak-ázsiai eredetére mutat.
"Tudományos munka már régen nem részesült oly osztatlan elismerésben s nem örvendett oly keletnek mint Vámbéry Árminnak „A magyarok eredete" czimű munkája. [...] Hogy a munka igen szép részleteket tartalmaz, s hogy szellemesen van irva, azt mindenki gyaníthatta, a ki Vámbéry munkáit ismeri, ezen munkája rendkívüli elterjedését azonban merőn a tárgy iránti érdek okozta, mely minden előbbi munkáját sokszorosan felülmúlja. Munkájának legérdekesebb és legbecsesebb része tagadhatatlanul az [...] melyben az ázsiai nomád népek mai életmódját, szokásait és állapotát, a régi bizonyosan nomád magyarokéval összehasonlítja, a hol kimutatja, hogy a magyarok száma nem lehetett olyan nagy, mint a krónikások - különösen a németek megfogható okokból - tartják, mert ily föltevés egyenesen geográfiái absurdum..." - írta a műről Regéczy József (Uj Magyar Sion 1882./13. évfolyam)."