Budapest Poster Gallery

Fair Partner ✔
Plakátritkaságok 1.

Grafikus: ismeretlen
Év: 1909
Méret: cca. 126 x 95 cm
Unicum a legjobb gyomorerősítő likőr. Zwack J. És Tsai Budapest. Háború előtti kétíves plakát. A Zwack Unicum eredeti, 1909-ben nyomott ikonikus plakátja rendkívüli ritkaság, bármely plakátgyűjtemény csúcspontja. Bár több későbbi újranyomás és számtalan reprodukció készült az eredeti nyomán, egyik sem ér az igazi által nyújtott lélegzetelállító látvány nyomába. A gyönyörű, hatalmas litográfia lenyűgöző, kivételes műtárgy.
A tragikomikus hajótörött, aki a háborgó tengeren palackpostaként lel rá megmentőjére, az Unicumra, máig a legismertebb magyar plakátfigura. Emlékezetessé teszi a könnyed, dekoratív grafikai stílus, és a tömör fogalmazásmód. A csapzott alak a cselekmény leglátványosabb pillanatában látható, amikor arcán elterül a kéjes mámor: mindjárt az övé a zsákmány! A kigúvadó szemek, az örömteli grimasz az egyik leghumorosabb magyar plakáttá avatják a kompozíciót.

A plakát a korabeli közönség figyelmét is azonnal megragadta: „Hát ez a csodalény ki itt a képen? Hullámzó patakban, kék habok között lubickol vígan, csapzott hajáról csöpög a víz. Igaz! Ez ama halember, kiről a nagy mesemondó, Jókai Mór beszél a ,Névtelen vár’ című regényében. A halember, aki a Fertő tavában lakik, nyers halakkal táplálkozik, most boldogan nevet, gazdag zsákmány, alkohollal teli, gömbölyű palack lebeg előtte a hullámzó vizeken” – írja az „Üzlet” című folyóirat 1911-es számában Sugár Sándor.

A vizes emberes Unicum plakát hírneve ellenére módfelett ritka darab, kevés eredeti példány ismert belőle – ennek ellenére reprodukálták számtalanszor. A most árverésre bocsátott darab a 20. század egyik legfontosabb magánkollekciójából, Julius Paul plakátgyűjteményéből származik. A Bécsben élő, valószínűleg magyar származású cigarettapapír-kereskedő 1900 és 1935 között építette fel különleges plakátgyűjteményét. 1938-ban két hónappal Ausztria nemzetiszocialista kézre kerülése előtt halt meg. Mivel „zsidó vagyonnak” minősült, az Anschluss után a gyűjteményt jogtalanul az Albertinába helyezték át. Évtizedekkel később egy restitúciós eljárást követően az örökösök visszakapták a gyűjteményt, így került az Unicum plakát ismét Magyarországra. Szerencsére az Albertina kollekciójában 70 éven át gyakorlatilag tökéletes állapotban került megőrzésre. A plakátból Magyarországon a Magyar Nemzeti Galéria őriz egy példányt.

A hasán a vörös keresztet hordozó, méregzöld, gömb alakú üveg első ábrázolását 1894-ből ismerjük. A palack a 20. század első évtizedétől fogva az Unicumot hirdető plakátok elválaszthatatlan kellékévé vált – vagy a víz felszínén himbálódzva vagy a tömeg kezei felett lebegve került a kompozíció fókuszába. A butélia máig őrzi jellegzetes, alkimista reminiszcenciákat idéző formáját, és mára a világ szinte minden tájára eljutott.

Zwack József soroksári úti szesz- és likőrgyára 1883-ban lajstromozta be a gyógynövény főzetű italkülönlegesség védjegyét Unicum néven. Történetesen ugyanebben az évben festette meg híres, „A hullámok játékában” című képét a svájci származású festő, Arnold Böcklin. A pajzán jelenetet ábrázoló kompozíció bal felső sarkában egy pocakos vízi kentaur két sellő után veti magát, az előtérben lévő társa pedig egy fiatal hableányt igyekszik elcsábítani. A félig állati, félig emberi ösztönlények hedonikus tengeri játékának ábrázolása a mitológiai idill 19. század végén történt újraértelmezésére tett kísérletet. A profanizált mitológiai ábrázolás egy különös erotikájú atmoszférát teremtve vonta magára a figyelmet, így nem csoda hogy Böcklin nagy népszerűségnek örvendett a pillanatnyi intimitásra és derűre vágyó korabeli közönség körében. A 19. század utolsó évtizedében, amikor a groteszk és a fantasztikum esztétikai megítélése különben is jelentős átrendeződésen ment keresztül, már valóságos Böcklin-lázról beszélhetünk. A festő pszeudo-mitológiai lényei olyan témák szereplőivé váltak, amelyeket az egyszerű emberek is könnyen értelmezni tudtak, de a műértők közül is alig akadt valaki, aki ne foglalt volna állást velük kapcsolatban.

Böcklin képzeletbeli alakokkal benépesített vásznai közül az említett kép volt a legfelkapottabb, 1885-ös magyarországi bemutatása alkalmával Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter aranyéremmel tüntette ki. Reprodukciója korabeli német élclapokban is elterjedt és különféle karikatúrák adtak napi aktualitást a festménynek, sőt az első reklámtörténeti szakkönyvek is előszeretettel hivatkoztak rá. A berlini „Lustige Blätter” egyik 1907-es számában jelent meg az az élcrajz, amely megkísérelte merkantil környezetbe emelni a festmény egyik részletét, történetesen éppen azt, ami az Unicum-plakáton is ábrázolásra került. A rajz a kompozíció legkifejezőbb alakját, Böcklin iszákos kentaurját figurázta ki. A kompozíción a kitárt karú, állati bambaságot sugárzó alak dülledt szemmel és széles vigyorral pillantja meg a habokban úszó pezsgősüveget. A hirdetés – amelyhez egy versike is társult – azon a pótcselekvésen ironizált, amelynek tárgya az elérhetetlen sellő helyett elnyert ital.

A híres magyar falragasz eredetinek tűnő ötlete tehát – kétségtelen kvalitásai ellenére – korántsem egyéni invenció, forrása a Böcklin-kép, illetve annak különböző formátumú variációi. A sellő, a pezsgő és a gyomorerősítő likőr között húzódó képzettársítási láncolat, amelyet Böcklini festői tekintélye legitimizált, oly közismertté vált, hogy a képi ötlet átvétele is magától értetődött. A vízből kiemelkedő, csatakos arcú plakátfigura sok formai rokonságot mutat egy másik Böcklin művel, az ún. „Froschkönig” (Békakirály) című kútszobor-hermával is, amelyet a művész vejével, Peter Bruckmannal közösen mintázott. Az alkalmazott művészetekben nem ritka az ilyen „áthallás”. Az Unicum-plakátra megtermékenyítő hatást gyakorolt a magas művészet, mégis a plakátos kifejezési eszközöket jól érvényesítő alkotás jött létre.

A plakáton nincs szignó, ezért szerzőjének a nevét nem tudjuk biztosan. Bortnyik Sándor, akit korábban a plakát alkotójának hittek, életkora miatt legföljebb a Zwack-termék címkéjének 1922-es újratervezésében vehetett részt. A piros alapon arany keresztes embléma feltűnik a plakát későbbi verzióján, így elképzelhető, hogy ez már az ismert magyar művész korrekciójának az eredménye volt. (A Bortnyik-attribúció forrása egyébként a „100+1 éves a magyar plakát” című kiállítás katalógusának téves képfeliratán alapszik.).

Az aukcióra bocsátott darab a plakát első, eredeti verziója, amelyen még a fehér hátterű piros kereszt szerepel az üvegen. Az egyedüli síkformaként megjelenő címke mágnesként vonzza a tekintetet, ez alkotja a kompozíció tulajdonképpeni középpontját. Ez a változat jóval korábbi, mint az 1922-ben készült aranyozott címkével ellátott mutáció. 1909 áprilisától kezdve lehet olyan újság-fotókat találni, amelyeken kampányszerűen kiragasztott Unicum-plakátok látszanak budapesti hirdetőtáblákon. Ez az időpont erősítheti meg azt a Zwack-gyár történetével foglalkozó forrást is, amely szerint egy kevéssé ismert karikaturista, Pachl Viktor (1883–1977) a szerző, aki egy állítólagos, 1905–1909 között zajló országos pályázat nyerteseként kapta a falragasz tervezésére a megbízást.

Pachl 1904-ben fametszőként végzett az Iparrajziskolán Prenoszil Sándor tanítványaként. Diákkori „dicsérő oklevelek” után 1905-ből csak annyit tudunk róla, hogy „külföldön dolgozik”. Nem kizárt, hogy az ifjú metsző Németországban, esetleg éppen Berlinben találkozott a „Lustige Blätter” gúnyrajzával. Pachl szerzőségét ugyan nem, de az ötlet böcklini eredetét megerősíti, hogy a „Borsszem Jankó” című magyar élclap 1909. június 13-as számának címlapján közölt Unicum-plakát, illetve a róla készült karikatúra alá a „Böcklin–Zwack remeke után” felirat került. (A karikatúra Justh Gyulát, a képviselőház elnökét ábrázolta, amint megpillantja a „Belügy-ministerség” címkéjű üveget.) A furcsa metamorfózis-lánc tehát körbe ért: a festmény először karikatúrává változott, majd a karikatúrából plakát lett, végül a falragasz ismét élcrajzzá alakult át.

Kétségtelenül ez a Zwack-gyár leghíresebb termékének legismertebb plakátja, annak ellenére, hogy később is emlékezetes kompozíciók készültek az Unicum számára. Bortnyik Sándor fekete háttér előtt fehér kesztyűs töltögető kezekkel, Tuszkay Márton komikus pincérekkel hirdette plakátokon a terméket. 1942-ben Macskássy Gyula készített Szénásy Györggyel együtt reklámfilmet az ital népszerűsítésére „Szerencsés flottás” címmel.