| Auktionhaus |
Laskai Osvát Antiquariat |
| Datum der Auktion
|
d-m-Y H:i |
| Titel der Auktion |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| Datum der Ausstattung |
keine Daten |
| Erreichbarkeit der Auktion |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| Link der Auktion |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
681. Artikel
TÓTH LŐRINCZ: A rövidtartamú szabadságvesztés-büntetések s a föltételes elitélés.
/Értekezések a társadalmi tudományok köréből XI. kötet 4. szám/
Egyetlen kiadás.
Bp. 1891. MTA. 45 p.
Tóth Lőrinc (Rév-Komárom, 1814 - Bp., 1903) okleveles ügyvéd, kúriai elnök, drámaíró, szakíró; az MTA a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, valamint a Fővárosi törvényhatósági bizottság virilista tagja. A jogot a pesti egyetemen végezte, közben a francia és az angol nyelvet is elsajátította. 1838-ban tette le az ügyvédi, 1841-ben a váltóügyvédi vizsgát, majd főúri családok és nagyobb uradalmak jogászaként dolgozott. 1839 tavaszán barátja, Gorove István későbbi miniszter társaságában hosszabb nyugat-európai utazásra ment. Különösen tanulmányozta az esküdtszékeket és a börtönrendszereket, látogatta a parlamenti üléseket, a törvényszéki tárgyalásokat. Kiváló jogi felkészültségével hamar magára vonta kortársai figyelmét. Jelen volt 1840-41. és 1843-45. évi pozsonyi országgyűléseken mint Batthyány Kázmér gróf jogtanácsosa. Majd minden akkori nemzeti, humanitárius és kulturális vállalatnak, gazdasági egyesületnek, az iparegyesületnek, kisdedóvó-egyesületnek, szegénygyermekkórháznak, rabsegélyező, gyermekvédő, közművelődési, képzőművészeti, kertészeti stb. egyesületeknek évtizedeken át igazgatóválasztmányi tagja, és szorgalmas munkása. 1847-ben Breznóbánya városa választotta meg pozsonyi országgyűlési képviselőjének. 1848 tavaszán tagja volt a bécsi nagy küldöttségnek, mely az akkori nagy reformokat meghozta. A magyar felelős minisztérium megalakulása után szülővárosa, Révkomárom választotta meg a pesti parlamentbe képviselőjévé. Deák Ferenc igazságügyi miniszter meghívta őt elnöki titkárnak osztálytanácsosi rangban, mely hivatalában 1848. április 15-étől a parlamentnek Debrecenbe áttételéig megmaradt. Debrecenben, Vukovics Sebő minisztériumában osztályvezető tanácsos és államtitkári helyettes. Deák Ferenc minisztériumában Szalay László kodifikácionális osztályfőnök mellett ő dolgozta ki francia minták után, a sajtó-esküdtszéki eljárás szabályait, s több reformjavaslatot, melyek akkor létre nem jöhettek. Debrecenben a mérsékeltebb politikai nézetekhez csatlakozott; az országgyűlést, Buda visszafoglalása után, Pestre s innét Szegedre és Aradra követte. A világosi fegyverletétel után elfogták, az Újépületbe zárták és halálra ítélték. Utóbb társaival együtt felmentették, kiszabadulása után rendőri felügyelet alá került. Az akadémia pénztárnoka lett, emellett jogirodalommal, folyóiratok szerkesztésével foglalkozott. Egyik alapítója a magyar földhitelintézetnek, alapítója és egy évtizedig jogtanácsosa az első magyar általános biztosítótársaságnak. Az 1865-1868. évi parlamentbe választotta meg képviselőjévé és tagja volt a 67-es bizottmánynak. 1867. március 15-től kezdve miniszteri tanácsos és az első (kodifikáló) osztály főnöke lett Horvát Boldizsár igazságügyminisztériumában, s e kinevezés után új választás alá vetvén magát, 1868-ban a csákvári kerület újból megválasztotta képviselőjének, s ez maradt 1869. június 1-ig, amikor a felállított semmítőszék birájává nevezték ki, s a bírói hivatallal összeférhetetlen képviselőséget letette. A semmítőszék megszüntetése után a Kúria büntetőosztályára osztották be, ahol rangidős bíróként gyakran elnökölt és a sajtóügyeket referálta. 1883. december 1-től 1894szeptemberéig a Kúria tanácselnöke. 1895-ben a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki. 1880. május 29-én a Ferenc József-rend csillagos keresztjével tüntették ki, és a budapesti egyetem évszázados ünnepén tiszteleti jogi doktori oklevéllel ismerte el. Jogi munkáin kívül számos költeményt, novellát, útitárcát, életrajzot és színművet is írt. Cikkeit és összes munkáit az MTA Almanachja sorolja fel. Részt vett Werbőczy Hármas könyvének 1844. évi és a Corpus Jurisnak 1895. évi fordításában is. Emlékét 1912 óta Budán, a XII. kerületben a Tóth Lőrinc utca őrzi.
Kiadói papírborítóban, felvágatlan példány. 240 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
