Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Budapest, 1922, Táltos kiadás (Élet" Irodalmi és Nyomda R. T., Bp.), 78 p. + [1] p.
Első kiadás. Az öröm illan. Versek. Írta: Tóth Árpád.
Részletes tartalomjegyzékkel, a szerző köteteinek listájával és a kiadó könyvhirdetésével kiegészített kiadás. Nyomtatta az "Élet" Irodalmi és Nyomda R. T. Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos, a kiadó emblémájával ellátott, enyhén sérült címfedéllel, feliratos, sérült könyvgerinccel, tiszta, körbevágatlan belívekkel, kissé sérült hátlapon a nyomda feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.) költő, műfordító. Először a "Nyugat" munkatársa, majd a "Debreceni Független Újság" színkritikusa. Később a "Debreceni Nagy Újság"-nál tevékenykedett. 1918-tól Hatvany Lajos újságának, az "Esztendő"-nek volt segédszerkesztője. A Vörösmarty Akadémia titkára. A proletárdiktatúra köszöntésére ódát írt (Az új Isten), miután a Tanácsköztársaság megbukott, költészetén a szomorúság lett úrrá. Később az "Est" munkatársa lett. A "Nyugat" értékelése szerint Ady Endre után a második legjelentősebb költő. Költészetének, munkásságának filozófiai hátterében Schopenhauer áll, az ember kielégíthetetlen vágyaival, a fölfokozott magányérzettel, a tétovasággal és melankóliával, melyet 1919 elején a történelmi események hatására rövid időre a nietzschei életöröm vált fel, hogy aztán haláláig tartó nagy költői korszakában saját létélménnyé dolgozza át a lemondás és fájdalom schopenhaueri gondolatát. "Az öröm illan" c. verseskötetében a derűs természetképeket elégikus képek váltják fel. A versekben ott találjuk a "végzet konok ostorát", a sajátosan pesszimisztikus, letargikus életfelfogást is.
"...Az újabban megjelent verseskönyvek közül legtisztább, legnemesebb hangú Tóth Árpádnak Az öröm illan cimű kötete a Táltos kiadásában. Kiteljesülése ez a kötet mindannak, ami szép és értékes volt Tóth Árpád költészetében. Egy mindig ünnepi ruhában járó lélek játszik itt az örökkévalóság hárfáján. Egy szelíd, csak jószert szerető mágus kerekíti itt le leheletfinom képeinek csodálatos panorámáját. Az öröm illan, zengi Tóth Árpád, de illatát, fényét, boldog csillogását mint örökké zengő tömjént ott felejti a halk bánatokon. Mert a bánat az illanó öröm uszálya és ez a bánat teszi meleggé és méllyé Tóth Árpád klasszikus tökéletesség felé ívelő verseit..." - írta a műről a Nemzeti Ujság c. politikai hírlap (1922. március 10./4. évfolyam/57. szám)."