Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 24. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

Budapest, 1954, Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapesti Szikra Nyomda), 425 p. + [1] p.
Tamási Áron szerző által dedikált, valamint barátja Endre Béla zeneszerző ajándékozási soraival ellátott példány. Első kiadás. Szegénység szárnyai. Félszáz elbeszélés. Írta: Tamási Áron.
Az előlapon Endre Béla zeneszerző tollal beírt, ajándékozási bejegyzése és ceruzával beírt rövid kottája látható: Ferikének, sok szívvel és szeretettel, Endre Béláék. 954. X. 4."
A címlapon a szerző, Tamási Áron tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Ferinek én is szívből ajánlom, de ajánlom a nőknek is, hogy bizalommal legyenek ahhoz az emberhez, aki szereti ezt a könyvet. Ünnepi vacsorán, 1954. XI. 26. Tamási Áron".
A dedikáció címzettje Barotányi Ferenc (1915–1972), tanár, Pápa Relli (1917-1984) ismert író és szerkesztő férje. Barotányi feleségével együtt több gyermekoperát és mesejátékot írt, valamint mindketten az Állami Bábszínháznak dolgoztak.
A címlap Kálmán Klára műve. "Levél az olvasóhoz" c. szerzői bevezetéssel, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a Budapesti Szikra Nyomda.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány színes feliratos címfedéllel, aranyozott feliratozású, elszíneződött könyvgerinccel, hiánytalan állapotban, feliratozott, illusztrációval ellátott, javított kiadói borítófedélben.
"Tamási Áron: Szegénység szárnyai c. novellás kötete a szegényparasztokról ír, a maga családjáról, világáról. A szerző ebben a regényében a szegény emberek összetartását, boldog családi életét, a fiú szeretetét, a székelyek játékos kedvét, tréfáit mutatja be." - írta a műről a Katonai Szemle c. lap (1954 szeptember/3. évfolyam/10-11. szám).
A kötetet dedikálta Tamási Áron (Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.), Kossuth-díjas erdélyi magyar író. A két háború között gyors egymást követőn jelentek meg novelláskötetei és regényei. Az elsők között "A szűzmáriás királyfi", amit javarészt még Amerikában írt, de csak a hazatelepülése után fejezett be. Ezután jött a "Címeresek", melyben az erdélyi világ feszültségeit írta meg. Ezeket követte fő műve, az "Ábel-trilógia". Ebből előbb az "Ábel a rengetegben", majd a folytatások: az "Ábel az országban" és az "Ábel Amerikában". Ezek tartalmát javarészt saját életélményeiből merítette. Az Újság és az Ellenzék munkatársa, valamint az Erdélyi Helikon alapítótagja volt. Külön rovata volt a Brassói Lapokban „Tiszta beszéd” címmel. 1935-ben részt vett az Új Szellemi Front kísérletében. Később a "Cselekvő Ifjúság" cikksorozatában az „erdélyi gondolatot” igyekezett megújítani.
A kötetet ajándékozási bejegyzéssel ellátta András Béla /1945-ig: Endre Béla Kálmán József/ (Budapest, 1909. szeptember 12. – Budapest, 1980. február 21.) karnagy, zeneszerző, színházigazgató. A Budapesti Zeneművészeti Főiskolára járt, ahol Kodály Zoltán tanítványa volt. A '30-as évek végén a Városi és a Nemzeti Színház karmestereként dolgozott, majd a Kolozsvári Nemzeti Színházban vezényelt. 1946-tól a Budapesti Vígopera igazgatójaként és karnagyaként, 1950-től a Vasas Központi Művészegyüttes művészeti vezetőjeként, 1963-tól pedig az Irodalmi Színpad zenei vezetőjeként működött. Az Állami Bábszínház számára is komponált kísérőzenéket."