Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Frühlingsauktion

Olaj, vászon, 114x70 cm
Jelezve jobbra lent: Szőnyi I 1936

KIÁLLÍTVA:
-Szőnyi István festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Szalon, 1936. február 225. katalógus: 10.
-Szőnyi István emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1963. katalógus: 49.

KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:
-A KUT kiállítása. Nemzeti Szalon,Budapest, 1936. február 23. – március 8. katalógus: 117.

AUKCIONÁLVA ÉS REPRODUKÁLVA:
-BÁV. 52. aukció, 225. tétel
-Blitz Galéria 13. árverés, 59. tétel

Kétlakiság: Budapest és Zebegény

Szőnyi István művészetét alapvetően befolyásolta Bartóky Melindával kötött 1924-es házassága. Ekkor költözött családjával Zebegénybe, Bartókyék nyaralójába. A környék festői hangulata lenyűgözte Szőnyit, akinek a Dunakanyar és a falusi életforma vált legfőbb festői témájává. A család a vidéki életformát azonban az 1930-as évek elején kénytelen volt feladni, hisz Zsuzsanna lányuk Budapesten kezdte meg iskolai tanulmányait. Ettől kezdve kétlaki életet folytattak: évközben a Baross utcai lakásukban, nyaranta pedig Zebegényben tartózkodtak. Ennek ellenére a festő fő témája továbbra is a Dunakanyar maradt. A nyaranta készített vázlatok, akvarellek és rajzok egész évben a nyersanyagot szolgáltatták festészete számára. A lüktető nagyvárosi életforma a legritkább esetben keltette fel Szőnyi érdeklődését, csupán néhány alkotását ihlette a fővárosi környezet.


Urbánus képek

Szőnyi kevés számú urbánus alkotása közül két festmény emelkedik ki kvalitásával. Az egyik az 1939-ben született Esernyők, mely egykor a Fruchter-gyűjtemény kiemelkedő darabja volt, a másik pedig az itt bemutatott Lépcsőház. Feltűnő, hogy e képekben mennyire erősen van jelen a hétköznapok prózaisága. (Ennek talán az is az oka lehet, hogy Szőnyi az Esernyők című képét Escher Károly azonos című fotográfiájának felhasználásával készítette, s az sem elképzelhetetlen, hogy a Lépcsőház esetében is létezhetett ilyen előkép.) A zebegényi művekre jellemző időtlenségnek itt nyomát sem találjuk, mindkét mű a pillanatnyiság és a mozgás alapélményére épül. Ennek megfelelően a képek kompozíciója is jóval „feszesebb”, ami a kortársak közül leginkább Derkovits képszerkesztésével mutat erős rokonságot. Míg az Esernyőknél a rálátásból eredő erős rövidülés teszi mozgalmassá a festményt, addig a most vizsgált képnél a lépcsőház konstrukciójának függőleges hangsúlyozottsága teremt dinamikus hatást a kompozícióban. A merész szerkesztési megoldás ugyanakkor elbeszélő jelleget kölcsönöz az alkotásnak, amely hangulatát tekintve leginkább a Neue Sachlichkeit irányzatán belül talál magának társakat.
A budapesti tematika inkább kitérésnek, a festő által Zebegényben meglelt téma és adekvát forma ellenpontjaként értelmezendő. A nagyváros „idegen” közegében Szőnyi kilép a megszokott kerékvágásból, hogyha csak időlegesen is de felszabadultan, kötöttségek nélkül, festői eszköztárát új csatarendbe állítsa. A Lépcsőház és az Esernyők inkább tekinthetők spontán alkotásoknak, melyeket éppen ezért a szokottnál is erősebb frissesség és szellemesség jellemez. A megszokásból való kilépés példája, amely jól láthatóan felszabadítólag hatott Szőnyi fantáziájára és festői technikájára egyaránt. Olyannyira jól sikerült, friss szemléletű alkotások ezek, hogy nemcsak az életmű, de egyben a korszak festészetének is legjelentősebb darabjai közé tartoznak.

Kaszás Gábor