Kieselbach Galéria

50. őszi aukció

112x122 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra fent: Szőnyi I 922

IRODALOM:
- Fenyő Iván: Szőnyi István, Budapest, 1934
- Pataky Dénes: Szőnyi István, Budapest, 1971
- Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928, szerk. Zwickl András, Magyar Nemzeti Galéria, 2001
- Köpöczi Rózsa: Szőnyi István, Kossuth Kiadó-Magyar Nemzeti Galéria, 2009



ÁRKÁDIA
 
Szőnyi István 1924-ben költözött Zebegénybe, ahol a vágyott Árkádiát megtalálva, a közvetlen tájélmény és a paraszti élet tanulmányozása lírai műveiben kapcsolódott össze, a posztnagybányai festészet legjelentősebb alkotói közé helyezve őt. Iskoláinak alapját Nagybánya jelentette: a Főiskolán Ferenczy Károlyhoz került és 1914-ben a művésztelepen is dolgozott, majd a katonai szolgálatból szabadságot kapva, 1917-18-ban is megfordult ott. A Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt a Főiskolán zajló reformmozgalmakban. 1919-től rendszeresen szerepelt a jelentős csoportkiállításokon, 1921-ben pedig megrendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban, nagy sikerrel. A Szinyei Társaság nagydíját is megkapta, és a Társaság tagjává választotta. A nagybányai festészet és az expresszionizmus (Uitz Béla, Nemes Lampérth József), az itáliai reneszánsz, valamint a 16-17. századi németalföldi festészet és a korszakban divatos, klasszicizáló Hans von Marées egyaránt hatással volt a fiatal Szőnyire. Az első világháború utáni időszakra tehető a nemzetközi neoklasszicizmusokkal párhuzamba állítható, de a magyar modernizmusból éppúgy táplálkozó „Árkádia kör” létrehozása (Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Korb Erzsébet, Patkó Károly és később Paizs Goebel Jenő). Szőnyi klasszicizáló kompozíciói indították nemzedékének tagjait ember és táj idilli kapcsolatát kereső, biblikus-mitológiai vonatkozásokkal teli művek létrehozására, amelyekbe az 1928-ban indult római ösztöndíjak hoztak változást és új impulzust, immár a Római Iskola vonzáskörzetében.
 
BRUEGEL
 
Idősebb Pieter Bruegel művészetének teljességét és nemzetközi jelentőségét az első világháború után fedezte fel a művészettörténetírás. Az 1921-től kezdve nemzetközi és magyar nyelven napvilágot látó, a „paraszt Bruegel” művészetét feldolgozó művek után a tudományos kiadványok, folyóiratok, a Bécsben őrzött Bruegel-művek mellett 1919-ben a Batthyány családtól a Szépművészeti Múzeumba került Keresztelő Szent János prédikációja c. vászon (1566) közvetlen hatása alatt a kortárs festészet is felfedezte a 16. századi németalföldi művészet főalakját. Hatása megjelenik Lesznai Anna műveitől Pólya Tibor és Szőnyi István alkotásaiig. Szőnyi az 1929-ben készült Zebegényi temetés c. festménye összegzi a Bruegel-hatásokat, de a paraszti életkép műfaját az életműbe bevezető, most aukcióra kerülő Gesztenyefa alattc. olajfestmény is őrzi már a flamand mester művészete iránti érdeklődés nyomait. Az alakok formálásmódja (egészen az asszony viseletéig), a komikumra való fogékonyság, az ábrázolt szituációra érzékeny mesélőkedv, az együttérző viszonyulás az ábrázolt figurákhoz mind Bruegel alkotásaira utal. Az elgondolkodó-melankolikus, zárt testtartású női alak kontrasztot alkot a nyújtott lábú, szinte terpeszkedő férfialakkal, a kettőst a föléjük boruló ág íve fogja össze, a háttér függőleges fái pedig ritmikusan tagolják az előteret. A kompozíció kiegyensúlyozottsága és az alakokon érvényesülő erős fény-árnyék hatások a húszas évek első felében készült, klasszicizáló és plasztikusságra törekvő Szőnyi-művekkel (mint a Fürdő után, 1921) hozzák kapcsolatba a művet, de a képen, különösen a háttérben, az expresszionizmus visszhangja is érződik.
 
Balázs Kata