Belvedere Salon

27. Kunstauktion

Olaj, vászon, 66 x 51 cm J.b.l.: Szinyei Merse Pál 1894 Proveniencia: Gábor Ignác, Krausz Simon, Légrády Ottó, Haász László, Veres Pálné


Kiállítva:
* Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1894–1895. évi Téli Kiállítás, Budapest, Műcsarnok, 1894, (kat. 17.)
* Ezredéves Országos Kiállítás, Budapest, Műcsarnok, 1896, (kat. 883.)
* Szinyei Merse Pál műveinek gyűjteményes kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1905, (kat. 34.)
* Magyar mesterek harmadik csoportkiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1917. (kat. 27.)
* Az 1938. évi Őszi Tárlat és a Felvidék Művészei Kiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1938, (kat. 20.)
* Szinyei Merse Pál műveiből rendezett Emlékkiállítás, Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1948, (kat. 51.)

Reprodukálva:
* Képes Tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi Téli Kiállításához, Budapest, OMKT, 1894, (6. tábla).
* Vasárnapi Ujság, 1894, 821.
* A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának 1929 októberi aukciója, Budapest, 1929/5, (VII. tábla).
* Magyarság, 1929. október 27., 16.
* Pesti Hírlap Vasárnapja, 1934. június 24.
* Az Ernst Múzeum Aukciói LII./II. rész. Budapest, Ernst Múzeum, 1935. (XIII. tábla).
* Pesti Hírlap, 1935. november 17.
* Bizományi Áruház Vállalat 36. Képaukció, 1975 május, o.n.

Irodalom:
* N. N.: A Műcsarnok téli kiállításából, Vasárnapi Ujság, 1894, 823.
* Malonyay Dezső: Szinyei Merse Pál, Budapest, 1910, 69.
* Lázár Béla: Paul Merse von Szinyei, ein Vorläufer Pleinairmalerei, Leipzig, Klinkhardt u. Biermann, 1911, 53.
* Lázár Béla: Szinyei Merse Pál a pleinair festés előfutára, Budapest, Athenaeum Rt., 1913, 69.
* N. N.: Hétfőn kerül kalapács alá Krausz Simon magángyűjteménye, Budapesti Hírlap, 1929. november 3.
* Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei, Budapest, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kiadása, 1935, 114.
* Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál, Budapest, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kiadása, 1943, 37. (kat. 145.)
* Rabinovszky Máriusz: Szinyei Merse nagysága és hanyatlása, Magyarok, 1948 október, 617-620 (619).
* A Majális festője közelről. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések, Szerk. Szinyei Merse Anna, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989, 201. (262. levél).
* Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete, Budapest, MNG–Corvina, 1990, 196. (kat. 142.)

Szerepelt:
* A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának 1929 októberi aukcióján, Budapest, 1929/5, (kat. 52.)
* Az Ernst Múzeum aukcióján LII./II. rész, Budapest, Ernst Múzeum, 1935. (kat. 2092.)
* Bizományi Áruház Vállalat 36. Képaukcióján, 1975 május, (kat. 275.)

Bellák Gábor tanulmányával
Szinyei Merse Pál alkotása a művész egyik alaposan dokumentált, számtalan helyen kiállított, jól ismert műve. Szinyei Merse Pál első hasonló témájú kompozíciója, a csupán vázlatban fennmaradt Rococo 1872-ben készült. A szakirodalom szerint Szinyei egy későbbi sikeres eladás reményében fogott hozzá a rokokó világát idéző kompozícióhoz, de végülis ezt az 1872-es, viszonylag kisméretű képet félbe hagyta. A rokokó tematika egyébként éppen a 19. század 70-es éveiben vált divatossá mind a zenében, irodalomban, vagy képzőművészetben. Szinyei hazai kortársai közül Benczúr Gyula vagy Lotz Károly festészetében a neorokokó tematika jelentős főműveket eredményezett. Szinyei az 1872-es kezdeményezését 1882-es bécsi tartózkodása során elevenítette föl újra. Akkor fogott hozzá ahhoz a Rococo című kompozíciójához, amelyet szintén félbehagyott, de amelyet 1894-ben végül mégis befejezett. A vázlat és a kész kép összehasonlításából kiderül, hogy Szinyei alapvetően nem változtatta meg a kompozíciót. A horizontot a kész képen kissé lejjebb vitte, a figurákat közelebb hozta, s ezáltal az egész jelenet reálisabb, emberközelibb lett, mint a vázlaton. A kép jelentőségét az adja, hogy 1882-ben a jelen képen kívül csak a Pacsirtát festette meg, így a mű annak az évnek a ritka dokumentuma, amelyben Szinyei hosszabb időre visszavonult a festészettől. 1894-ben festőbarátja, Zemplényi Tivadar unszolására vette föl ismét az ecsetet. Több más jelentős képen kívül ekkor, 1894-ben fejezte be az 1882-ben félbehagyott Rococo-t is, amit egyből el is küldött Jernyéről a Műcsarnok kiállítására. A képet Műcsarnok 1894-es téli kiállításán mutatták be először, s a mű reprodukcióját a kiállítás katalógusa is közölte. 1895-ben, egy harmadik személyben írt önéletrajzában így írt erről: "Most már úgy látszott, hogy végképp felhagyott a festészettel, s úgy is történt volna, ha barátai s különösen Zemplényi Tivadar őt letargiájából s resignatiójából fel nem rázzák, s nem serkentik, fejezze be a megkezdett dolgokat. Végre elszánta magát, s 1894-ben befejezte a »Rococot«, az »Oculit« s a »Patakot«, ezekete a téli tárlatra egy kis tájképskitzzel együtt felküdte, mely képek kedvezően fogadtattak, sőt az »Oculi« ő felsége által meg is vásároltatott. – Ezen siker által felbátorítva Szinyei újra hozzá látott a festéshez és pedig direct a természet utáni ábrázoláshoz." A mű ezt követően minden jelentősebb Szinyei-kiállításon szerepelt, több ízben reprodukálták, 1934-ben színes reprodukcióját is közölte a Pesti Hírlap Vasárnapja című magazin. A kép történeti jelentőségét növeli, hogy 1929-ig Krausz Simon gyűjteményének volt része. Krausz Simon, a kiváló bankár gyűjteményében olyan jelentős alkotások szerepeltek, mint Paál László Hajnal az erdőn című képe, Munkácsy, Mednyánszky, Ferenczy Károly, Fényes Adolf fő művei, s mellesleg Szinyei Merse Páltól is a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő Kentaur és faunok című alkotás. A képet 1959-ben a Magyar Nemzeti Galéria Bírálati csoportjánál bírálták, a kép hátoldalán lévő címke szerint 252/1959 szám alatt. Ezt követően a mű 1975-ben bukkant föl, akkor a BÁV árverésén, s azóta nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Mostani előkerülése több szempontból is örvendetes. Egyrészt egy olyan jelentős műről van szó, ami bizonyos értelemben unikumnak tekinthető a Szinyei-életműben. A rokokó-tematika csupán a fent említett egy-két kompozíción jelenik meg Szinyeinél, s kétségkívül az 1894-ben befejezett, most vizsgált verzió tekinthető a végső és legkidolgozottabb megoldásnak. Másrészt olyan műről beszélünk, ami létrejötte óta csaknem minden Szinyeiről szóló publikációban megjelent, számos helyen reprodukálták, sőt még Szinyei életében is négyszer állították ki 1894 és 1916 között. A mű jelentőségét növeli továbbá, hogy a kép hollétéről az utóbbi évtizedekben nem volt tudomásunk, így mostani megjelenése a szakembernek és a gyűjtőnek is egyaránt örvendetes. B. G.