HT Auktion

Fair Partner ✔
HT Aukció Február 11. Vasárnap 15 órától

I-IV. kötet (teljes) Szerk. Fayer Gyula és Vikár Béla Egyetlen kiadás. I. kötet: Közös ügyek. Közös egyetértéssel czélszerübben elintézhető ügyek. A keleti kérdés. A Tisza-Széll-féle kiegyezés. II. kötet: Az egyházpolitika. III. kötet: Közös ügyek és rokon tárgyak IV. kötet: Közös ügyek és rokon tárgyak. Ferencz Ferdinand főherczeg házassági nyilatkozata Bp. 1906-1913. Athenaeum. 1 t. XX, 428 p.; XV, 480 p.; XII, 490 p.; XII, 386 p. Szilágyi Dezső (Nagyvárad, 1840 - Bp., 1901) jogász, politikus, egyetemi tanár, igazságügyminiszter, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Apja, Szilágyi Lajos jogász volt. E családi hagyományt követve Ő is a jogi pályára lépett. Tanulmányait Bécsben és Pesten végezte, majd mint ügyvéd és újságíró tevékenykedett a magyar fővárosban. A Kemény Zsigmond szerkesztésében megjelenő Pesti Naplónál és a Pompéry János szerkesztette Magyarország című napilapnál dolgozott. 1867-ben a Horvát Boldizsár vezette igazságügyi minisztérium titkára. 1870-71 folyamán hivatalos megbízást teljesítve Nagy-Britanniában járt, a parlamenti és jogi intézmények tanulmányozása céljából. 1872-ben miniszteri osztálytanácsos, és 1874-ig tagja a kodifikáló bizottságnak. Politikai pályafutása 1871-ben vette kezdetét, amikor egy időközi választáson Gyulafehérvárott képviselői mandátumot szerzett. 1878 januárjáig a Deák-párt, majd a fúzió után a Szabadelvű Párt tagja. A Szabadelvű Pártból való első kilépésére a dualisztikus közös ügyek tárgyalásával kapcsolatosan került sor. 1878 áprilisa és 1886 márciusa között a Mérsékelt Ellenzék vezető politikusa. Ellenzékiként a Józsefváros képviselője, ahol három egymást követő választáson szerzett mandátumot. A Mérsékelt Ellenzékből történő kilépését követően haláláig Pozsony városát képviselte. 1889-ben visszatért a kormánypártba, melynek 1898 decemberéig tagja maradt. Második kilépésére a Szabadelvű Pártból a lex-Tisza elfogadása szolgáltatott alkalmat. Bánffy Dezső lemondása után azonban ismét visszatért a pártba. 1889 áprilisától 1895 januárjáig igazságügyminiszter a Tisza-, a Szapáry-, és az első Wekerle-kormányban. A Bánffy-kormány idején a képviselőház elnöke 1898. decemberi lemondásáig. Tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának is. Jelentős közéleti szerepet vállalt egyházi téren is. 1876-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője. 1885-től a felsőbaranyai egyházmegye gondnoka. 1898-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. A négy kötet egységes, kiadói egészvászon-kötésben.