Honterus Antiquaritat

Fair Partner ✔
122. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

Budapest, 1873. Ráth Mór. 327 p. – 278 p.
Szemere Bertalan (1812–1869) jogász, író, a reformkor politikai vezéregyéniségeinek egyik legszínesebb, legromantikusabb, egyben legtragikusabb sorsú személyisége. Már fiatalon a polgári átalakulásért küzdő politikusok táborának tagja, szerteágazó érdeklődésében jelentős szerepet kap a börtönügy helyzetének tanulmányozása, a fogházjavító mozgalom egyik élharcosa. 1848-ban az első felelős magyar kormány belügyminisztere, a Habsburg-ház trónfosztását követően a második magyar kormány miniszterelnöke és belügyminisztere. A szabadságharc vezetői közül augusztus 24-én az utolsók között menekült. Törökországon és Görögországon át Franciaországba emigrált, és Párizsban telepedett le. Menekülése közben a gondjaira bízott Szent Koronát és a koronázási ékszereket 1849. augusztus 23-án Orsovánál elásatta. 1851-ben távollétében halálra ítélték. 1865-ben felesége és befolyásos barátai segítségével amnesztiát kért, és kapott, de már gyógyíthatatlan beteg volt, amikor magyar földre léphetett.
A kiváló államférfi egyike volt kora legszebben, legérzékletesebben író útirajzíróinak. Törökországi tartózkodását megörökítő emlékiratában a mai ember számára is rendkívül érdekesen, elfogulatlanul örökítette meg a török birodalom szokásait, mindennapi életét, a mecsetektől a háremeken át a bazárokig.
Poss.: Dezsőffy Emil (bélyegző). Dr. Fábiánék (ex libris).
Kiadói, dombornyomásos egészvászon kötés, erezett metszéssel, aranyozott gerincdíszítéssel.