Belvedere Salon

34. Kunstauktion

Olaj, karton, 63 x 89,5 cm
J.n.
Bellák Gábor műbírálatával

Székely Bertalan életművében az 1870-es évektől szaporodnak meg az aktkompozíciók. Ezek között a Japán nő (olaj, vászon, 168 x 120 cm, Magyar Nemzeti Galéria) és a Léda (olaj, vászon, 177 x 133 cm, magántulajdon) tekinthetőek a legkorábbi, kiérlelt és nagy méretben is kidolgozott prototípusoknak, az 1900-es Forrás (olaj, vászon, 228 x 91 cm, magántulajdon) pedig a műfaj utolsó nagy kompozíciója a Székely-életműben. A számtalan további mozdulat-tanulmány és vázlat természetesen jónéhány olyan gesztust, mozdulatritmust, figurális alakzatot variál, melyekkel más Székely-kompozíciókon is találkozunk. Ezek közül kitűnő analógiául kínálkozik a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött Nyújtózkodó nő (olaj, vászon, 68 x 51,5 cm), aminek mozdulata és testtartása nagyon hasonló (kis eltéréssel lényegében tükörképe) a most vizsgált mű főalakjának mozdulatához.
Székely festésmódjára jellemző, hogy mindig a nagy formákból indul ki, a nagy tömeghatások pontos érzékeltetésére törekszik és soha nem veszik el a részletekben. Nagyon jellemző rá, hogy kompozícióit először csak néhány színből építi föl. Ez a módszer tökéletesen alkalmas arra, hogy a nagyobb folthatásokat és tömegeket megjelenítse, s hogy egyben a kompozíció ritmusát is világossá tegye. A most vizsgált festmény témája meglehetősen nehezen azonosítható, de a férfi és női aktok egymásba gabalyodó tömege olyan kompozíciós eszköz, ami Székely csaknem minden nagy képtervén megjelenik. Így például a vajdahunyadi várhoz készült falképtervek egyikén, az 1900-1902 körül festett Nőrablás című vázlaton is (tempera, papír, 36,5 x 36,3 cm, Magyar Nemzeti Galéria). A jelen festmény témáját leginkább nimfák és faunok küzdelemként lehetne leírni, de hangsúlyozni kell, hogy Székelynél nem annyira a téma, mint inkább a formák és mozgások dinamikájának érzékeltetése a fő művészi feladat.
Az egyes részletek, mint pl. a drapéria, vagy a kézfejek egy fényes és egy árnyékos felületből felépített kidolgozása is nagyon jellemző Székelyre. A régi Zeneakadémia frízéhez készült vázlaton (aminek részlete egyébként a Magyar Nemzeti Galéria 1999-es nagy Székely-kiállításának a katalóguscímlapján jelent meg) szintén a most vizsgált alkotás nagyon közeli analógiáit találjuk meg.
Mindezek alapján a jelen festményről egyértelműen megállapítható, hogy az Székely Bertalan alkotása, s legnagyobb valószínűséggel a nagy falkép-megrendelések idején, az 1890 körüli években készülhetett.
B. G.