Honterus Antiquaritat

Fair Partner ✔
109. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

non B. Mart. Lutherum, sed Nic. Kellio Judae Pr. Discipulum esse… praeside DN. Johanne Deutschmann…contra Calumnias…per Sesuitam Nic. Kellio Leopoldini in Hungaria A. 1674…Autor & Respondens Johannes Simonides Hung. in Lib. Regq, Civitt, Brizn. q. Scholae Rector…
Wittembergae, 1676. Matthaei Henckeli Acad. Typogr. 27 számozatlan lev.
Szerzőnk (Szepesolaszi, 1650 – Besztercebánya, 1708.) tanár, ev. lelkész. Iskolai tanulmányainak befejezése után Breznóbányán működött mint tanító és igazgató. Súlyos megpróbáltatásokat szenvedett felekezetéért az ellenreformáció korában. 1674-ben a pozsonyi rendkívüli bíróság elé került. Kilenc hónapot töltött börtönben Lipótváron, majd gályarabságra hurcolták Nápolyba. Kiszabadulása után Wittenbergbe ment, ahol több tudományos munkát jelentetett meg. 1681-ben tért haza, több helyen volt lelkész. Besztercebánya szlovák nyelvű ev. egyháza választotta lelkészévé 1704-ben. „Ezt a munkát Simonides azért írta, hogy vele a nagy euró¬pai nyilvánosság előtt megcáfolja Kellio Miklóst, a meghurcolt prédi¬kátorok előtt keserű emlékű jezsuitát, aki fizikai szenvedéseiket egyes, Luther és követői ellen tett vehemens kijelentései által még lelkiek¬kel is tetézte. ..A végén pedig nem felejti el odatenni azt, aminek hangoztatásá¬val az egész magyarországi exulans (gályarab) irodalom tele van, különösen a németbirodalmi eredetű: maguk az üldözöttek és számkivetettek is meg vannak győződve arról, hogy ez az egész üldözés a klérusnak, különösen a jezsuitáknak a műve, maga a kegyes és igazságos császár, I. Lipót nem akarhatta, nem is akarta.” (Debreceni Szemle, 1932/11. Révész I.)
RMK III. 2793.
Modern papírkötésben, remek állapotban. Utolsó levelén korabeli bejegyzés. Ez a munka is nagyon ritka.