Honterus Antiquaritat

92. Auktion | Bücher, Manuskripten, Dokumente, Fotos

Pest, 1861. Königl. ungar. Universitäts-Buchdruckerei. 40 p.
A 17-18. és 39-40. oldal jobb felső sarka hiányzik, a 17-18. oldalnál ez a szövegrészt nem érinti, a 39-40. oldalnál az oldalszám hiányzik, de más szövegrészt nem érint.
Első kiadás.
Hozzákötve:
Semmelweis [Ignác Fülöp], Ignaz Philipp, Dr.
Offener Brief an sämmtliche Professoren der Geburtshilfe.
Ofen [Buda], 1862. Königl. ungar. Universitäts-Buchdruckerei. VIII + 92 p.
Első kiadás.
Semmelweis Ignác Fülöp (1818–1865) orvos, egyetemi tanár, a magyar orvostudomány legjelentősebb alakja, a gyermekágyi láz kórtanának tisztázója. Orvosi oklevelét 1844-ben szerezte meg a bécsi egyetem orvosi karán. Tanulmányai befejezése után Bécsben Karl Rokitanszky híres bonctani intézetében dolgozott, itt sajátította el az ún. „kórbonctani elvet”: a betegségek kórtanát a boncasztalnál is ellenőrizni kell. 1846-től Klein szülészeti osztályára került, ahol a bábaképzés és a medikusok gyakorlata is zajlott. Ezen az osztályon minden elhunyt beteg felboncolására sor került, a boncolást általában a kezelő orvos végezte, amiben többnyire a medikusok is segédkeztek. Ezen az osztályon igen magas volt a gyermekágyi lázban elhunytak száma. 1847-ben Semmelweis velencei útja után hazatérve értesült barátjának, Kolletschka tanárnak hirtelen haláláról, aki egy boncolásnál kapott sérülés miatt vérmérgezésben halt meg. Kolletschka boncjegyzőkönyvét és a gyermekágyi lázban elhunytak kórképét összehasonlítva, felismerte, hogy egy és ugyanazon vérmérgezéses kórképben hunytak el. Megállapította, hogy a gyermekágyi láz kórképe nem önálló kórkép, hanem fertőzés következménye, mint a sérüléseket követő vérmérgezés. A fertőzést „bomlott szerves állati anyag” okozza, amit gennyesedéses, daganatos, hullákból eredő részecskék okoznak azzal, hogy tisztátalan kézzel beviszik a frissen szült anyába, műszerrel, kézzel, kötőanyaggal, ágyneművel. A fertőző ágens klóros vízzel elpusztítható, így Semmelweis elrendelte az orvosok és a medikusok állandó klóros vízzel történő kézmosását, az ágyneműk, a műszerek klóros fertőtlenítését. Felismerését kortársainak egy része elismerte, mások – elsősorban a szülészek – elutasították, mivel felfogásuk szerint a gyermekágyi láz levegővel terjedő fertőző betegség. Semmelweis megfigyeléseit statisztikai adatokkal is bizonyította, hiszen osztályán a klórmeszes víz alkalmazása után a gyermekágyi láz megszűnt. Barátai, Balassa János, Markusovszky Lajos és Lumniczer Sándor ösztönzésére Semmelweis előbb 1858-ban, az Orvosi Hetilapban közölte folytatásokban elméletét, majd 1861-ben egy német nyelvű könyvben (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers) is összegezte megállapításait, mellyel komoly szakmai vitát indított el a hazai és külföldi orvostársadalomban. A műre adott reakciókra válaszolva írta meg az itt szereplő két művét, először az 1861-ben megjelent két nyílt levelével (Spaeth és Scanzoni, valamint Siebold és Scanzoni professzoroknak címezve), majd 1862-ben a harmadik nyílt levélben már az egész orvostársadalmat kívánta megszólítani. A levelek nyomán éles tudományos vita alakult ki. Bár sokan elfogadták elméletét (köztük az első két nyílt levelében megszólított Spaeth és Siebold is), a többség viszont eleinte elutasította azt. Orvosi felfedezéseinek igazát valójában a mikrobiológia felfedezések igazolták, méltán nevezték őt „az anyák megmentőjének”, aki egy régebbi orvosi iskola ismeretei és saját tapasztalatai alapján jutott el olyan következtetésre, amellyel a sebészet aszeptikus elvének előfutára lett.
A két mű egybekötve, korabeli félvászon-kötésben, a gerincen aranyozott címfelirattal. Megkímélt állapotú példány az előzéklapja kijár.