Belvedere Salon

20. Kunstauktion

Pasztell, akvarell, papír, 60 x 40,5 cm J.j.l.: Scheiber H

Tanulmány:
A tematikájában és számszerűségében is gazdag Scheiber életműben szinte egyedülálló ez a kompozíció. Bár érdeklődésben és tendenciában a futurizmus stílusvilága jellemzi minden motívumát, a halmozottan sok képi jegyet viszont az 1920-as évek technokrata szelleme hatja át. Nem tudjuk, hogy az angol eredetű és igen rövid életű (1914-1918) képzőművészeti mozgalmat, a vorticizmust a magyar művész ismerte-e; mindenesetre annak kitüntetett érdeklődése a gyárak és a technikai világ irányába az egyik pregnáns, de zárt stílusjelensége a XX. század első egy-két évtizedének. Talán inkább a dadaizmus gyakori montázstechnikát alkalmazó kompozíciós szabadossága, gépi szerkezeteket felvonultató motívumai bátoríthatták Scheiber amúgy is tág fantáziájának szélesítését. Egy balról jobbra és alulról felfelé dőlő, merész rövidüléssel ábrázolt gyárkémény adja a képsík diagonálisának irányában a kompozíció szerkezetének stabil fundamentumát. Az ehhez vezető lépcsősor, a döntött ablaküveg az apró, füstölgő gyárépületekkel, majd különböző szerelvények, csatlakozó fogaskerekek, kifeszített láncszemek idézik fel a húszas évek eluralkodó technicizmusát. A képsík alsó vízszintesétől egy kanyargós, keskenyedő út indul felfelé, amelyen elszórtan emberek vonulnak kikerülhetetlen úticéljuk felé. Menet közben emlékképükben felidéződik ennek (vagyis a gyárvárosnak) kiragadott összképe, ami anticipálja a rövidesen bekövetkező megérkezést a festmény bal felső sarkába helyezett gyárépülethez. Távol áll tőlünk, hogy Scheiber montázs-konstrukciójának motívikus rendjében bárminő társadalomkritikát érzékeljünk, de kétségtelen, hogy ezzel a melléktémaként szereplő formaepizóddal valamennyire emberközelivé szelídítette a feltárt és motívikus érdekessége ellenére is rideg-kimért környezetet. Mint említettük, az ismert életműben mindezideig egyedülálló ez a kompozíció. Mégis találhatunk egy-két rokonítható művet, ami legalábbis alkotási módjával és szellemével közel áll elemzett festményünkhöz. Az 1920-as évek végén készült „Világváros” (Kieselbach-enciklopédia II. k. 129. old. 121. repr.) kompozíciós szerkezetével, zsúfoltságával, mélytónusú hangsúlyaival, összetettségével, a motívumok balról jobbra húzó dőlésszögével rokon műnek tekinthető. Scheiber Hugó „Iparváros” című festményét az életmű egyik fontos teljesítményének ítélhetjük. Bővelkedik az alkotó művészi erényeiben, mindazonáltal a festmény minden kis részlete nagy biztossággal fejlesztett, s a valóságos tárgyi jegyek egyenletes elosztása a képsíkon, egyszerűen szerkesztési bravúr. Nem is beszélve az organikusan összefüggő tematika ikonográfiai eredetiségéről, ami ilyen előadási szinten csakis Scheiber Hugó elhivatott tehetségéből, szellemiségéből bontakozhatott ki.
Aszalós Endre