Belvedere Salon

20. Kunstauktion

Akvarell, pasztell, papír, 54,5 x 59 cm J.j.l.: Scheiber

Tanulmány:
Ez a feltűnő színdinamikájú festmény sűrítetten adja vissza a cirkusz manézsának zsúfoltan is kápráztató világát és szellemiségét. A mélytónusú kolorittal, kontrasztos részlet-megvilágításokkal felszabdalt látvány Scheiber szuverén alakító munkája révén alakult igen összefogott helyzetképpé, mondhatni: jelképi erejűvé. A művész az 1930-as években különösen vonzódott a bohócok, a revütáncosok, az akrobaták, a zsonglőrök sajátos életéhez, tarka világához. Nem is annyira a szereplők életsors-kérdései keltették fel érdeklődését; inkább a miliő örökös „perpetum mobile”-je, a színek és formák folytonosan villódzó kavalkádja gyújtották fel alkotói képzeletét, és inspirálták vizuális megörökítésre. A koncentrikusan épített, többnyire vaskosan megragadott motívumok hangsúlyozottan csak két személyiséget exponálnak: egy érzékenyen alakított kalapos női fej vonzóan szép szerepeltetését és – a kontraszthatást erősítve – egy süveges bohóc torzított szájú, festékkel adjusztált arcának hangsúlyos rögzítését. A környezeti motívumok közt megjelenik egy kézzel egyensúlyozó bohóc, felette a nagyobb térmélységben a kötéltáncos, akiket a jobb karéjban a nézők álmélkodással követnek. Scheiber Hugó a mű készültekor – a harmincas évek derekán – már az „art deco” kiérlelt „stílusvizein” haladt tovább. A dekoratív tendencia érződik is a frappánsan megragadott jelenet összhatásában, némi humoros iróniával is telítve. A mester más cirkuszképeken is kedvelte az itt látható kompozíciós sémát. Pl. a Kieselbach-enciklopédia II. k. 260. old. 427. reprón szereplő bohóc arcának hasonló az alakítása, a bal oldali – széttárt karú – figura gesztusai is rokon módon rögzítettek, a körkörös szerkezetben szintén arcok bukkannak fel a nézők soraiból. A sok hasonló cirkuszkép említése mellett feltétlenül szólnunk kell elemzett festményünk ikon-változatáról (Haulisch Lenke: Sch. H. – Serpent Kiad. 1995. – 121. old. 190. repr.) Az ún. „Négyrészes cirkus” címet viselő mű feltétlenül replikációs kapcsolatban áll elemzésünk tárgyával. Csakhogy abban több jelenet, több nézőfej és több mozgalmasság zsúfolódott össze. Elemzett festményünk redukáltabb változatot nyújt, de azonosan kiérlelt festői erényekkel és hasonló megjelenítési hőfokon.
Aszalós Endre