Belvedere Salon

22. Kunstauktion

Olaj, fa, 47,5 x 63 cm J.j.l.: A. Schäffer Bellák Gábor szakvéleményével

Schäffer Béla a biedermeier korának az egyik legismertebb csendéletfestője. A Szatmár megyei Nagykárolyban született Schäffer, aki Béla helyett leginkább a latinos Adalbert, vagy Albert nevet használta, Pesten és Bécsben tanult. Első alkalommal 1842-ben állított ki a bécsi Akadémián. A pesti Műegylet első kiállításain tanulmányfejekkel szerepelt, mígnem 1847-ben rátalált a számára legmegfelelőbb műfajra, az úgynevezett történeti csendélet műfajára. Ez olyan sajátos csendélet-kompozíciókat jelent, melyek a klasszikus gyümölcs- és virágmotívumok mellett múzeumi tárgyak, elsősorban ötvöstárgyak is szerepelnek. Schäffer 1848-től rendszeresen részt vett a bécsi Műegylet tárlatain, és sokszor kiállított Pesten is. Miközben hazai kritikusai erősen bírálták kemény, rajzos festésmódja miatt, azt mindnyájan elismerték, hogy az élettelen tárgyak festésében kiemelkedő színvonalat képvisel. Schäffer művészettörténeti jelentőségét elsősorban az adja, hogy olyan műfajt képviselt a hazai festészetben, aminek a 20. század elejéig jóformán alig volt ennyire kiemelkedő színvonalon dolgozó művelője. A csendéletfestészet művelői között többnyire provinciális piktorokat találunk a 19. században, Schäffer kortársai közül is csupán a korai Borsos József és Szentgyörgyi János tekinthető kiemelkedő színvonalú csendéletfestőknek. A most árverésre kerülő alkotás jelentőségét éppen ezért az adja, hogy nemcsak egy a műkereskedelemben ritkán felbukkanó alkotó művével találkozhatunk, hanem a 19. századi magyar csendéletfestészet egyik szép darabjának is örülhetünk. B. G.