Abaúj Antique Book Shop

69. Bücherauktion

Az örök igazság parancsolatjára mondva csinálta: - -. A mű korabeli kéziratos másolata. Hn., én. (1849-1860 között ?) 82 sztl.lev. 160 tintával rendkívül igényesen másolt, beírt oldal. Korabeli, XIX. századi festett keret-díszes, aranyozott egészvászon kötésben. A belső rajzos címlap valószínűleg később készülhetett, azon ajándékozási bejegyzés „Kováts Gábor kedves öcsémnek…” 1883 szept. 13-án datált sorok. A másolat ettől a kézírástól eltérő kézírással készült, minden bizonnyal a szabadságharc leverését követően 1849 és 1860 között, mint általában az eddig fellelt kéziratos példányok. Az első oldalon későbbi tulajdonosi bejegyzés „Bálint Tamás, Szerencs”. A kötet a rendkívül ritka 1848-49-es relikvia szép példánya!
A 13 lehelletre (fejezetre) osztott verses mű a szabadságharc okát és céljait meséli el egyszerű rímelő sorokban. A szabadságharcról szóló verses krónika, annak igazát hirdető politikai röpirat, az ellenséget kigúnyoló pamflett. Kiadását Kossuth sürgette, 1849. jún. 1-én jelent meg Debrecenben. A szabadságharc bukása után a fellelhető példányokat el-kobozták, birtoklásáért súlyos büntetést szabtak ki. Mivel kinyomtatni nem lehetett, kéziratban terjedt (Pesten 5 frt-ért másolták). A költő Világos után bujdosni kényszerült, 1852. nov. 7-én fogták el. Előbb kötél általi halálra ítélték, majd ezt életfogytiglani várfogságra enyhítették. Sárosy Gyula (1816–1861) reformkori költő. Érzelgős lírikusból fejlődött Vörösmarty és Petőfi követőjévé és a forradalom népies krónikájának, az Arany Trombitának dalnokává, noha eleinte nem értette meg és féltékeny elfogultsággal ítélte meg Petőfi költészetét. Ő szervezte újjá a Magyar Társaságot, a kör Jácint (1836) című zsebkönyvébe ő írta a legtöbb verset. 1839-ben megnősült, három év múlva elhunyt felesége emlékét szép elégiákban örökítette meg. A forradalom alatt bírája, majd elnöke lett a pesti váltótörvényszéknek. Debrecenben egyike a verestollas radikálisoknak; itt adta ki 1849 májusában az Arany Trombitát, amelyért később halálra keresték. Gyöngyösön bujdosott, 1852 végén feljelentés nyomán elfogták, s előbb az Újépületben, majd a königgrätzi várban raboskodott. Második felesége elhagyta, s amikor Sárosi 1855-ben kiszabadult, az alkoholban keresett felejtést. Krinolin-vers című gúnydaláért, melyet a solferinói osztrák vereségre írt, Budweisba internálták. Szabadlábra helyezése után az idegbaj teljesen elhatalmasodott rajta, s 1861- ben testi-lelki roncsként halt meg.