Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Auktion

Olaj, vászon, 69x55,5 cm
Jelezve jobbra lent: Reth 1924

Aukcionálva:
László Vargart 1. árverés, 107. tétel

Proveniencia:
Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg
(Rosenberg birodalmi vezető készenléti csoportja) által lefoglalt alkotás (Párizs, 1940)

Reprodukálva:
Cserba Júlia - Kopeczky Csaba – Makláry Kálmán - Passuth Krisztina: Alfred Reth
(1884-1966). Makláry Artworks, Budapest-
Párizs, 2003. katalógus: 87.

Réth művészete az 1920-as éveken

Az 1920-as évek elején az avantgarde progresszív irányzatait hűvösebb, racionálisabb tendenciák váltották fel. Útkeresés ez az időszak, melyet az I. világháborút követő döbbenet, általános letargia, valamint a kubizmus és a futurizmus kifulladása idézett elő. A formabontó avantgarde ötletek, polgárpukkasztó gegek és forradalmi pamfletek helyett újra felüti a fejét a klasszikus értrékrend, míg a kiállítótermek és galériák világában ismét a figurativitás játsza a főszerepet. Fernand Leger emberi alakokat helyez fiktív tereibe, Picasso ekkor festi robosztus klasszicizáló női alakjait, Juan Gris pedig elkészíti Pierottsorozatát.
A korábban az ortodox kubisták közé tartozó Réth, Legér és Francois Picabia művészetéhez hasonlóan, kevésbé elvont, a színek és formák szabadabb játékára épülő stílust alakít ki magának. Szakítva a kubizmus vegytiszta formalizmusával, a nagyváros életteli színfalai közt keres témát magának. Ekkor készült műveit szertelen, változatos témaválasztás jellemzi. A „dzsessz-zenekarok és Josephin Baker Párizsa” inspirálja művészetét: portrék, utcai, piaci, kávéházi és színázijelenetek bukkantak fel vásznain. Elegáns, de legalábbis jólöltözött „bábfigurái” pedig a kor internacionális festészetével, Malevics, De Chirico, Léger vagy éppen Bortnyik Sándor alkotásaival mutatnak szoros rokonságot.


A nagyváros esztétikája

Európában a mai értelemben vett nagyvárosi lét kialakulása az 1920-as évekre tehető. Egy új élettér és vele egy új életforma jelenik meg az öreg kontinensen, amely radikálisan új módon szerveződő vizuális nyelvet is megteremt. Egyrészről a mertropolisz új, kifogyhatatlan tematikával látja el a modern művészetet, másrészt az új világ képének „apokaliptikus lovasai”, a film, a fotó és a reklám alapvetően szabja át a képzőművészet addigi meglehetősen kötött műfaji kereteit.
A képek áradata rövidesen megtöri az írott szó több évszázados hegemóniáját, miközben a lét korábbi egyszólamuságát lassan a modern tér és idő fogalmainak komplex polifóniája váltja.Ebben az új világban a festmények teljesen új funkcióval, s jelentéssel telítődnek. Szemben a történelmi korstílusokkal és a 19. század művészetével az eszmei szépség harmónikus láttatása helyett, a társadalomkritika és a ember önbeteljesítő igénye kerül főszerepbe. Réth is csatlakozik e modern szemléletű esztétikához, s túllép a jelen egyszerű mimetikus láttatásán. A geometrikus absztrakció, illetve a nagyváros megidézett jelenségeinek egymásba oltásával, a technika, a tudományvalamint a mechanizált élet „egzakt és mérhető” értékeinek víziószerű rögzítésére tesz kísérletet.
Villamosmegálló című képét körívek és téglalapok mentén alakítja ki. Amíg a fák ágai és lombkoronája köríves struktúrába rendeződnek, addig az épületek és a járdasziget téglalapoká absztrahálódnak. A látványt egy elvont képi struktúra rendszerébe illeszti be, amely felfokozott dinamikát kölcsönöz a kollázsszerűen „feltett” figuráknak és tájrészleteknek. Épp ez a dinamika avatja Réth posztkubista periódusának egyik remekművévé a fenti alkotást: a statikus figurális elemek és a mozgalmas, lendületes képszerkezet ellentéte olyan vibrálást, lüktetést kölcsönöz a festménynek, mely a metropolis élmény igazi sajátja.


Fragmentum a kép előéletéből

A kép hátoldalán két, Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg (Rosenberg birodalmi vezető készenléti csoportja) feliratú horogkeresztes birodalmi pecsét található. Az ERR-t a Nemzeti Szocialista Párt fő ideológusa, Alfred Rosenberg hozta létre, a szervezet elsődleges feladatául pedig azt határozta meg, hogy a megszállt Franciaország, Hollandia és Belgium területén a zsidó tulajdonban lévő könyveket,műtárgyakat, képzőművészeti alkotásokat lefoglalják és összegyűjtsék. Az így begyűjtött műkincsek a pártközpont ideológiai és világnézeti kutatásaihoz szolgált volna segédanyagul. A társadalomtudományi álcák mögé bújtatott lefoglalások egyetlen célja azonban az egyszerű kisajátítás volt. Jellemző, hogy az így eltulajdonított javak közül a legszebb darabok nem egyszer Hitler és Göring művészeti gyűjteményéig jutottak. A pecsét azt bizonyítja, hogy a festmény az 1940-es évek elején Párizsban volt és a Harmadik Birodalom egyik legbefolyásosabb funkcionáriusának a birtokába került.

Kaszás Gábor