Belvedere Salon

25. Kunstauktion

Olaj, vászon, 140 x 100 cm J.j.l.: Remsey 968 Kiállítva: Remsey. Menton, Les Lettres et les Arts, 1968. (kat. 21.) Remsey Párizsi képek. Szekszárd, Képcsarnok Szinyei Merse Terem, 1978. (kat. 30.) Kiállítás Remsey Jenő György festőművész, író születésének 100. évfordulójára. Gödöllő, Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1985. (kat. 229.) Proveniencia: a képet tulajdonosa a művésztől vásárolta Rum Attila tanulmányával

Az 1920-as évek első fele a budapesti művésztársaságok alakulásának egyik legsűrűbb időszaka volt. A Paál László Társaság, a Benczúr Társaság, majd a VITA Művésztársaság és a „Szövetség” megalakulása után, 1924 októberében a Nemzeti Szalonban megnyílt a frissen létrejött Spirituális Művészek Szövetségének első kiállítása is. Az alapítók között volt Remsey Jenő György és testvére Remsey Zoltán is.
A Spirituális Művészek Szövetsége a lelki tartalmak festői kifejezését tűzte ki elsődleges művészi feladatául. Mint azt első kiállításuk katalógusának előszavában leszögezték: „Az a kis művészcsoport, mely e néven most együtt mutatkozik be a magyar közönségnek, olyan művészemberek szövetkezése, akik a művészetben nem a formák s a felületek játékos változását keresik, hanem művészi keresésüknek tárgya: az örökéletű emberi lélek.” E tárlatukat még hat további követte a társaság feloszlásáig. Utolsó, 1944-es kiállításuk előszavában a húsz évvel korábbi gondolatok visszhangzanak árnyaltabban, de a lényeget tekintve változatlanul: „A spirituális művészek hite az, hogy a művészet célja sohasem lehet a formákkal való játék, – hanem egyesegyedül csak az emberi lét mélységének és magasságainak megmutatása a formalitás eszközeivel. Irodalomnak, – zenének, – képzőművészetnek egyaránt igazi célja az, hogy az embertársat erkölcsi magasságokba emelje, – s híd legyen ég és föld között.” Remsey úgynevezett „sugaras” képeit az 1930-as évek közepétől kezdte festeni. 1964-ben így vallott az életművének legjavát meghatározó stílusváltásról: „1934-ben egy élmény folytán művészetem fordulóponthoz érkezett. A színes reflexek sajátos életének meglátása, s a kozmikus sugárzások tudományának eredményei összegződtek művészi tudatomban, s festészetem megújulásához vezettek. Azt éreztem, hogy megtaláltam a művészi valóság valódi értelmét, melyet kifejezésre kívánok juttatni műveimben.” Remsey ugyanitt, elsőrendű művészi célkitűzéseként a 20. századi ember 20. századi fényben való ábrázolását határozta meg.
A művésznek ez a sajátos és csak rá jellemzően egyedi valósága nyilvánul meg teljes pompájában a Koncert, vagy más címen Vivaldi Concerto grosso elnevezésű művében is. Az 1968-ban született Koncert a művészt és a zenét összekapcsoló, mélyen átélt bensőséges viszony, egyszerre poétikus érzékenységű és filozófikus mélységű képi megfogalmazása. Remsey élete végéig hű maradt a gödöllői művésztelep alapvetően nyitott, az embert csodaként tisztelő és annak szabadságát a legmesszebbmenőkig tiszteletbentartó szellemiségéhez. E humanista alapvetés mellett, a Koncert legfőbb célja azonban az a mindenek felett való szépségre törekvés, mely Remsey egész életművének egyik legfontosabb jellemzőjeként ismert.
Rum Attila