2025. Sep. 10., Wednesday
Katalogpräsentation

Musikantiquariat Adam Bosze
Musikinstrument Auktion

20-05-2015 17:00

 
17.
tétel

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel.

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel.

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak – Bécs, 1924, Szerzői kiadás. 31, [1] p. 310 mm – Flórián-Vajda 20, 52, 22, 109, 90, 89, 6. Első kiadás. A boríték alsó sarkából kis darab hiányzik....

Item ist Archive - Dieses Item ist nich verkäuflich

Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
  • Fügen für meinen Katalog
  •  Schreibe einen Kommentar
  •  Nachricht für das Auktionshaus
  • Link an einen Freund
  • Druck
Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
Nachricht für das Auktionshaus

Wenn Sie nicht finden können einige Informationen des Artikels, können Sie das Auktionshaus direkt fragen.


Bitte einloggen oder Registrieren, wenn Sie um diesen Artikel an einen Freund senden wollen.

Eintritt   Registrierung

Ganz Beschreibung


Bitte einloggen oder Registrieren, die ganze Beschreibung der Artikel zu sehen!


empfohlene Artikel im Katalog

17. Artikel
Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel.
Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak – Bécs, 1924, Szerzői kiadás. 31, [1] p. 310 mm – Flórián-Vajda 20, 52, 22, 109, 90, 89, 6. Első kiadás. A boríték alsó sarkából kis darab hiányzik. „Az Ady-verseket ma már gyűlölnöm kellene, s jobban is gyűlölném, mint gyűlölöm, ha Reinitz Béla nem írja meg az Ady-dalokat. Akarattal mondom, hogy írta, mert Reinitz Béla sajátságos, példátlan módon irodalmi cselekedetet végzett a megmuzsikásított Ady-versekkel. Ezek az Ady-dalok valóban annak az Adynak a továbbnyírkált, továbbvitt, továbbsírt versei, aki e verseket élete megrontóinak tartja. Ez az új cselekedet borította dühbe és vitte sárga-irigy tajtékzásba Reinitz zenekritikusait. Nem tudták, nem volt szabad nekik elgondolni, hogy valaki a muzsika nyelvén újjal és a muzsika-szertárt gazdagítóval jöhet. S azt még kevésbé hihették el, hogy a muzsikus, aki pláne kósza, vad zseni, az irodalmi lírát a kiválasztottak vakmerőségével összeházasítja a zenei lírával. Ha papír helyett zongorára s a Reinitz rekedt hangjára írom verseimet, úgy írom meg egészen, mint ő. Nagyon köszönöm neki, hogy irgalmasabb vagyok magamhoz és verseimhez, mint nélküle lennék. Ady Endre” (Részlet a Renaissance 1910/6. számában megjelent Ady-írásból.)