Studio Antikvárium

40. könyvárverés

[Bécs] Wien, 1795. Gedruckt bey Johann David Hummel. 166 + [6] p. + 16 mell. (kihajtható táblázat, ebből egy 6 levélből álló). Egyetlen kiadás.
A magyar királyi nemesi testőrség hivatalos szabályzata, Bacskafalvi Bacskády Bálint (1750–1815) alezredes saját példánya: tulajdonosi névbejegyzés az első kötéstábla belső felén: „Valentiny Batskády oberstleutenant”. „A testőrséghez 1771. április 4-én vétetett fel Nyitra vármegye ajánlatára. Belépése után rövidesen, még 1771-ben Ferdinánd főherceg kíséretében a kirendelt testőrkülönítménnyel Milánóba került, hol három évig teljesített szolgálatot. Majd 1778-ban és 1779-ben beosztva a pozsonyi testőrkülönítménybe. 1786. február 17-én lett főhadnagy és 1780-tól az elsők közé tartozott, akik futárszolgálatot teljesítettek. […] József császár elismerését elnyerve, a császárt minden útjára elkísérte. 1789. november 24-én II. kapitány és II. testőrőrmester lett. 1790-ben beosztva a Lipót fhg. mellé Pozsonyba, 1791-ben pedig a prágai koronázásra kivezényelt testőrkíséretbe, majd még ez évben a nádor környezetébe kirendelt testőrkülönítményt vezeti Budára, végül az 1798. november 11-iki rendelet alapján, az orosz szövetséges csapatok megtekintésére utazó uralkodó mellé Brünnbe vezényelt 12 főnyi testőrkülönítmény parancsnoka. 1802. január 22-én őrnagy és az ez évi pozsonyi országgyűlésre kirendelt testőrkülönítmény parancsnoka. 1806. augusztus 1-től I. testőrőrmester. 1812. október 26-án alezredes lett és ez év november 1-től, a rendszeresített évi 800 forint ellátáson kívül 400 forint pótlékkal, nyugállományba vonult. Mint a testőrök kihágásait leggyakrabban feljelentő feljebbvaló, a testületben rendkívül népszerűtlen volt.” (Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760–1918.)
A kötet végére kötött 19 üres levél első öt oldalán Bacskafalvi Bacskády Bálint német nyelvű, feltehetően saját kezű kézirata: „Extracte. Nachträglicher auf das Garde Regulament Bezug habender Verordnungen. Folge der untern 12ten Sept. 1795. ergangenen hohen I:H:M. Amt Verordnung.”. A testőrségi szabályzat kézzel írt kiegészítései.
Mária Terézia „a magyar nemzetnek a hétéves háborúban az uralkodóház iránt tanúsított hűsége és önfeláldozása némi jutalmául, királyi udvara fényének emelése s a magyar ifjak kiművelése végett” határozta el királyi testőrség felállítását nemes magyar ifjakból. A magyar nemesi testőrök fő feladata az volt, hogy gondoskodjanak az uralkodó és családjának személyi biztonságáról. Soraikból négy, egyenként három főből álló őrséget állítottak ki. Mindegyik testőr a német őrökkel együtt a második előszobában, lőfegyverrel őrködött a Burgban. Schönbrunnban egy testőrdandár teljesített szolgálatot, amelynek tagjai négynaponta váltották egymást. Néha az uralkodó család más tagjainak – ha azok Bécsben tartózkodtak – őrzésére is magyar díszőrséget rendeltek ki. Ha a császár, vagy Mária Terézia utazott, a hintók mellett négy, ha valamelyik főherceg vagy főhercegnő, akkor két testőr lovagolt kivont karddal, vállra vetett karabéllyal. A testőrök az uralkodóház tagjainak vadászatain, nagyobb utazásain és zarándoklatain is rendszeresen részt vettek. I. Ferenc magyar király 1792-ben 120 főre emelte a testőrség létszámát, mely az ő uralkodása alatt érte el szertelen pompázásának tetőpontját. Az 1795-ben megjelent testőrségi szabályzat előírta, hogy a felvételnél különös gondot kellett fordítani arra, hogy formás, megnyerő külsejű, magas termetű ifjak jussanak, kerüljenek a testület tagjai közé. Az irodalmi, nyelvi stúdiumokat is követelményként szabták meg, a császári udvarban használt nyelvek ismeretét elvárták. A testőrök napirendjét házi és szolgálati rendben határozták meg. Reggel 6 órakor dobszóra keltek, 8 órától szolgálat 14 óráig, orvosi vizsgálat, ebéd, kimenő 10–11-ig vacsora után. A vendéglőket, kávéházakat, kocsmákat nem látogathatták, a pipázás, a szerencsejáték, a ledér nőkkel való találkozás is a tiltólistán volt. A könnyelmű szórakozást büntetés követte.
A szabályzat végén I. Ferenc magyar király, Georg Adam von Starhemberg herceg, Gróf Pálffy Károly, valamint gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár nyomtatott aláírásaival.
Poss.: Valentiny Batskády oberstleutenant. (ld.: Decsy Sámuel A’ magyar Szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája, 506. oldal.)
VD18 10713298.
Korabeli, enyhén foltos félpergamen kötésben, piros festésű lapszélekkel. Jó példány, rendkívül ritka könyv, a testőrség egykori alezredesének saját példánya.