Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 26. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1937, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 405 p. + [1] p. + [35] t.: ill.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A Nemzeti Színház története. Az első félszázad. Írta: Rédey Tivadar.
Az előlapon a szerző, Rédey Tivadar tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: Révay Józsefnek baráti szeretettel Rédey Tivadar.
A dedikáció címzettje, Révay József (1881-1970) klasszika-filológus, író, műfordító, irodalomtörténész, 1928-42-ig a Franklin Társulat lektora és irodalmi titkára, 1933-42-ig a Tükör c. folyóirat szerkesztője, többek közt Seneca, Szophoklész, Boccaccio és Thomas Mann műveinek fordítója.
35 fekete-fehér képtáblával illusztrált, valamint névmutatóval és tartalomjegyzékkel ellátott kötet. A címfedél belső oldalán az egykori tulajdonos, Révay József illusztrációval ellátott Ex-libris címkéje látható. Nyomtatta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, díszes címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Rédey Tivadar (1885-1953) könyvtáros, színház- és irodalomtörténész, színikritikus. Az egyetemet Budapesten végezte. 1910-ben az OSZK tisztviselője lett, 1929-től a Hírlaptár vezetője, 1935-től pedig az OSZK helyettes főigazgatója volt. Az ő kezdeményezésének köszönhetően valósult meg a Színháztörténeti Gyűjtemény. 1925-29-ig a Magyar Könyvszemle, később az OSZK tudományos kiadványainak szerkesztőjeként munkálkodott. Tagja volt a MTA-nak és a Kisfaludy Társaságnak egyaránt. 1945-ben az Országos Széchényi Könyvtárból nyugdíjazták. Mint színikritikus a Magyar Élet, a Szivárvány, a Budapesti Szemle és a Napkelet c. lapoknál dolgozott. Közel ezer könyvismertetőt és irodalmi tanulmányt írt.
"A színház történelmét színházi ember írja meg, mégpedig olyan színházi ember, kinek szempontjai, érdeklődési irányai, mértékei, művészi céljai, egyszóval egész szelleme tökéletesen azonos azzal a szellemmel, mely nemzeti színházunkat megteremtette és felemelte. Azokat a férfiakat, kik e félszáz esztendős virágzás kezesei voltak, sőt az egész korszak lelkületét, nemcsak a szöveg s benne a finom portrék jelenítik elénk, hanem az író személyisége is, mely a magára vont előkelő objektivitáson át is szakadatlanul - és nagyon örvendetes módon - kiérződik. A könyvnek tehát irodalmi varázsa is van historiográfiai értéke mellett..." – írta a műről Joó Tibor (Protestáns Szemle, 1938. június/XLVII. évfolyam/6. szám).