Virág Judit Galerie und Auktionhaus

tavaszi nagyárverés

Olaj, vászon, 100x93 cm
Jelezve jobbra lent: Perlrott Csaba

Aukcionálva:
Mű-Terem Galéria 1. árverés, 88. tétel

Kiállítva és reprodukálva:
Perlrott-Csaba Vilmos (1880–1955) kiállítás.Mű-Terem Galéria, Budapest, 1998. június 19 – július 4. címlap és 4. oldal
Vadak/Fauves. Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904 – 1914.Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. március 21 – július 30. katalógus: 199.
Fauves Hongrois, 1904 – 1914.Musée d'art moderne de Céret, 21 juin – 23 octobre 2008;Musée départamentale Matisse, LeCateau-Cambrésis, 26 octobre 2008 – 22 février 2009; Fauves Hongrois (1904 – 1914): la leçonde Matisse, Musée des Beaux Atrs de Dijon, 14 mars – 15 juin 2009. Cat. 170.
Best of Mű-Terem. Virág Judit Galéria, Budapest, 2007. 68–69. oldal
A 121 legszebb magyar festmény. Virág Judit Galéria, Budapest, 2009. 71. oldal

Reprodukálva:
Nagybánya képekben. Szerk. Szücs György. Nagybánya, 2009. 47. oldal

Perlrott, a magyar fauve

A magyar fauvizmus kutatásának egyik leglátványosabb eredményei közé tartozik Perlrott Csaba Vilmos festészetének megismerése. Mondhatni a szemünk előtt bontakozott ki egy korábban alig ismert, inkább periferikusként számon tartott festő gazdag, a magyar modernizmus történetében megkerülhetetlen életműve. Bár az "apprenti fauve" (a fauve növendék) címet Berény Róbert viseli, Perlrott nem kevésbé érdemelné meg ezt a megtisztelő pozíciót, hiszen 1907-től jelen volt a párizsi fauve mesterek környezetében, egyike volt a Matisse Akadémia első növendékeinek, Matisse mellett ismerte Deraint, Braque-ot, Picassot,v ráadásul megfestette a sajátos vonásokat hordozó magyar fauve festészet egyik emblematikus képét, amely nem más, mint a jelen elemzés tárgyát képező Verőfényes udvar Nagybányán. De lássuk előbb a kép keletkezésének előzményeit, illetve azt a tágabb művészeti környezetet, amelyben létrejöhetett.


Párizs és Nagybánya között

Perlrott 1906. december 4-én érkezett Párizsba, ahol kezdetben a Julian Akadémián, az Académie de la Grande Chaumière-en, 1907 őszétől pedig néhány hónapig az Académie Colarossiban dolgozott. Feltehetően már 1906 decemberében eljutott Leo és Gertrude Stein szalonjába, ahol kapcsolatba került az avantgárd fent említett mestereivel. 1907–1908 fordulóján, amikor a körülötte csoportosuló fiatalok igényének eleget téve Matisse elindította saját festőiskoláját, már sem ő, sem a többiek nem festettek fauve képeket. A művészettörténet egyik leglátványosabb, egyben legrövidebb stílusirányzata, a fauvizmus 1905–1907 között töltötte meg lobogó vásznakkal Párizs avantgárd kiállítóhelyeinek falait. A mesterek azonban gyorsan váltottak, és érdeklődésük, részben Cézanne hatására, visszatért a térkonstrukció kérdéseihez vagy egy új, dekoratív nyelvezet kidolgozása felé fordult. Perlrott és a Matisse iskolában tanuló fiatalok számára azonban, részben mert az ugyanekkoriban megismert Gauguin-hatással is egybecsengett, irányadóak maradtak a vezető mesterek korábbi, fauve vagy protofauve képei. A többi magyarhoz hasonlóan Perlrott is rendszeresen haza járt nyaranta Nagybányára. Így 1907-ben, 1908-ban és 1909-ben is a művésztelepen töltötte a nyári hónapokat. Ennek köszönhetően láthatta egyébként Gauguin Budapesten kiállított képeit 1907 májusában a Nemzeti Szalonban, miután az anyag szélesebb körű bemutatását a Salon d'Automne-ban, 1906 őszén lekéste. Gauguin festészetének hatása azonnal megmutatkozott Perlrott nyári vásznain, amelyek miközben átvették Gauguin koloritját és követték dekoratív formáit, fokozottan őrízték e formák térbeliségét is. Éppen ezért gondolhatjuk ma azt, hogy az inkább Matisse, mint Gauguin hatását jelző Verőfényes udvar Nagybányán a korábbi datálással ellentétben, nem 1907-ben, hanem 1908-ban, esetleg 1909-ben keletkezett.


Miért később?

A képet a korábbi szakirodalom az 1907-es Gauguin-kiállítás élményéhez kötötte és nem teljesen ok nélkül, hiszen színhasználata vitathatatlanul emlékeztet Gauguin Tahitin festett képeire. Ugyanakkor több vonatkozásban különbözik is azoktól, és inkább Matisse egyes 1905–1906 között keletkezett képeinek ismeretére utal. Első helyen említhető eltérés a Gauguinnél megszokott kontúrok hiánya, minek következtében a kép egész felülete azonos plasztikai értékkel bír. Bár egy tájképet látunk, és a különböző tájképi elemeket (ház, domb, farakás a ház oldalában, fák, ég, stb.) felismerhetőek, az ezeket jelölő színfoltok úgy fonódnak egymásba, mint egy szövött kárpit színmezői. Ez különbözik Perlrott ismert, 1907-ben festett képeinek látásmódjától, miközben olyan Matisse képekre emlékeztet, mint az 1905-ben festett La Moulade (magántulajdon), a Pastorale (Musée d'Art Moderne de laVille de Paris), vagy a legismertebb Le bonheure de vivre (Barnes Foundation, Merion PA). A magyar Vadak képei közül Ziffer Sándor két, ugyancsak 1908-ban festett képe (Régi nagybányai híd, Vörös kapubejáró), illetve Tihanyi Lajos Pont Saint-Michel című munkája említhető. A Matisse élmény, Matisse képeinek közeli ismerete és hatása azonban jobbára 1908-ban figyelhető meg a telente Párizsban dolgozó neós festőknél. Így akár "Matisse-évnek" is nevezhetjük 1908-at, melynek egyik kiemelkedő pillanatát rögzíti Perlrott-Csaba Vilmos képe, a Verőfényes udvar Nagybányán.

Boros Judit