2025. Sep. 29., Monday
Katalogpräsentation

Virág Judit Galerie und Auktionhaus
(6) Téli aukció

01-12-2000 17:00

 
ArtikelNr: 194. / 194.
194.
tétel

Patkó Károly: San Vito, 1931

Patkó Károly: San Vito, 1931

Tempera, fa, 120x90 cm Jelezve balra lent: Patkó 1931 Kiállítva: -Patkó Károly emlékkiállítás. Nemzeti Szalon, 1941. november 9-23., Katalógus szám: 24. (reprodukálva II. tábla) Reprodukálva: -Pogány (Ö. Gábor): Patkó Károly...

Item ist Archive - Dieses Item ist nich verkäuflich

Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
  • Fügen für meinen Katalog
  •  Schreibe einen Kommentar
  •  Nachricht für das Auktionshaus
  • Link an einen Freund
  • Druck
Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
Nachricht für das Auktionshaus

Wenn Sie nicht finden können einige Informationen des Artikels, können Sie das Auktionshaus direkt fragen.


Bitte einloggen oder Registrieren, wenn Sie um diesen Artikel an einen Freund senden wollen.

Eintritt   Registrierung
194. Artikel
Patkó Károly: San Vito, 1931
Tempera, fa, 120x90 cm
Jelezve balra lent: Patkó 1931

Kiállítva:
-Patkó Károly emlékkiállítás. Nemzeti Szalon, 1941. november 9-23., Katalógus szám: 24. (reprodukálva II. tábla)

Reprodukálva:
-Pogány (Ö. Gábor): Patkó Károly emléke. Délibáb, 1941. november 29.34. oldal
-P. Szücs Julianna: A római iskola. Budapest, 1987. 71. kép

A megkerült kép

1941 novemberében, a Nemzeti Szalonban rendezett emlékkiállításon szerepelt utoljára nyilvánosan Patkó Károly San Vito (1931) című reprezentatív temperafestménye. Sorsa azóta ismeretlen, talán már ekkor megvásárolták, de elképzelhető az is, hogy még sokáig a művész örököseinek, talán külföldön élő fivéreinek a birtokában volt. Bár elpusztult, esetleg lappangó alkotásként tartották nyilván, archív fotó nyomán reprodukálták - Aba-Novák Vilmos a közelmúltban előkerült Subiaco (1930) című alkotásának párdarabjaként - a római iskoláról írt monográfiában (P. Szücs 1987). Patkó egyik legjelentősebb, itáliai városképe csaknem hatvan esztendős lappangás után, szinte sértetlenül bukkant fel újra a Mű-Terem Galéria kiállításán.

Itália igézetében

Patkó Aba-Novák ajánlására került Rómába, 1928-31 között Aba-Novák, Szőnyi István, Molnár-C. Pál, Medveczky Jenő és Kontuly Béla társaságában töltötte ösztöndíjas éveit a Palazzo Falconieriben. Pályatársaihoz hasonlóan nagy hatást gyakoroltak rá az antik kultúra emlékei és a trecento és quattrocento nagymestereinek művei. Meghatározó élményt jelentettek számára Giotto, Masaccio, Piero della Francesca monumentális freskóciklusai. Az ösztöndíjasok közül egyike volt azoknak akiket leginkább megérintett az olasz kultúra. A klasszikus hagyományok mellett nem kisebb jelentőségű megismerkedése a kortárs olasz művészet alkotásaival. Ezidőben készült aktábrázolásai, műteremjelenetei és csendéletei a Novecento klasszicizáló mesterei közül különösen Ubaldo Oppi és Felice Casorati festményeivel rokoníthatóak.

Új technika -új stílus

Róma új színlátást, technikát és formafelfogást hozott Patkó számára. A reneszánsz freskók világos színei, könnyedségük és levegősségük hatására cserélt technikát. "Tulajdonképp csak Itáliában fedezte fel a színt és a fényt. - állapította meg Gerevich Tibor. Egész színlátása világosabb, derűsebb lett ott, s színeit éppoly szilárdan illesztette a képegységbe, mint formáit. Nagyvonalú stílusa önként vezette a temperához, amélyhez végig hű maradt, s amelyet ő honosított meg a Római Magyar Akadémián.." (Gerevich, 1941.9.). A kortárs kritikus szerint Olaszországban készült alkotásainak "... egyikfő erőssége a kristályos, kiegyensúlyozott képfelépítés. Minden művén -így San Vito (1931) című festményén is - megfigyelhetjük hiba nélküli konstruálását, komponálását. (...) Színessége egyik jellegzetessége. Színei olyanok, mintha csiszolt üvegprizmán át vetítené vásznára. Napfénye tündéri. A sugárzó fény, az árnyék és szín, ornamentális szerepet nyernektemperáin." (Jajczay, 1941.156.).

Utazások-San Vito

Az ösztöndíjas évek alatt Patkó Aba-Novákkal csaknem az egész félszigetet bejárta. Eljutott Umbria középkori eredetű, műemléki városaiba (Assisi, Perugia, Gubbio), a tengermellék festői üdülővárosaiba és halászfalvaiba (Cefalu, Torre del Greco, Vietri sul Mare, Minori, Lerici) is. Utazásai során készített vázlatrajzai, akvarelljei nyomán festette temperaképeit, melyeket a mediterrán táj, a dombokra felkúszó hegyi városok és széles horizontú tengerparti részletek mellett "... az olasz élet megannyi sajátossága, a hajóácsok munkája, a téglagyár mozgalmassága, a bárkajavítás, az agyagszállítás, a bárkavontatás, a mosónők, az akrobaták dinamikus ritmusai ihlettek..." (Lázár, 1932.4.). A madártávlatból felvett, feszített térszemléletű veduták - melyeket a ropogós fény-árnyék rendszer és mozaikszerűen szőtt térszerkesztés jellemez - közül kiemelkedik San Vito (1931) című, monumentális felfogású temperafestménye. Patkó többször ,megfordult az Adriai tenger partján fekvő üdülőhelyen, 1929-től több képén (San-Vito-i részlet, Téglagyár, 1929, Gyártelep ,Mosónők, 1930, SanVito , 1931) feltűnnek a kisváros festői részletei.

(-ts)