Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Auktion

Tempera, farost, 74x85,5 cm
Jelezve jobbra lent: Patkó 1930

Patkó művészetének alakulása 1930 körül

Patkó Károly legkomolyabb, a művészetét alapvetően befolyásoló impulzusait az 1929 és 1932 közötti olaszországi ösztöndíjas éveiben szerezte. Mind technikai, mind tematikai szempontból gyökeres változáson ment keresztül festészete. Míg társai számára Itália csupánsaját formanyelvük szempontjából fontos, addig Patkó művészetének alakulása a Palazzo Falconieri valamennyi ösztöndíjasára, és a hazai progresszív művészet alakulására is óriási hatással volt. Aba-Novák Vilmossal tett közös barangolásai során a dél-olasz falvak és kisvárosok vedutaképeiben találja meg először azt az egyszerűséget, formai tisztaságot, gyöngyházfényű szórt atmoszférikus látványt, melyet az 1920- as évek második felében hasztalan keresett Nagybányán és Igalon.
Patkó művészetének egyik legjellemzőbb vonása a kompozíció és a kép szerkezetének primális jellege. Ez köszön vissza reneszánsz és barokk kompozícionális sémákat felvonultatókorai képein. A képszerkesztésnek ez a historizáló módja azonban gyorsan kiüresedett,elhasználódott számára. A kiüresedés ténye eszmélés is egyben a festő számára, mely alapvetőbb és fundamentálisabb rétegek felé írányította figyelmét: öt éves nagybányai és igalikísérletezés után Itáliába utazik, hogy megtalálja azokat az elveket és eszközöket, melyek mentén állandó és örökérvényű műveket hozhatott létre.


A festő hatása a magyar festészetre

Néha egy táj, egy konkrét földrajzi hely is képes releváció erejű stílusfordulatot előidézni egy életmű, vagy egy korszak esetében. Cézanne Mont Sainte-Victoire-ja, Picasso Horta de Ebbo-i képei, Braque L’estaque-i sorozata, vagy éppen Egry Balatonja olyan mindent felrázó változást kirobbantó élmény, mely nemcsak egy oeuvre, hanem egy egész irányzat, vagy korszak alakulását is óriási mértékben befolyásolja. Valami hasonló játszódik le Patkó dél-olasz képei kapcsán a magyar festészetben. Alapvető újításokat hoz művészete: egyszerrefogja össze a kor haladó nemzetközi irányzatait, az új tárgyilagosságot és a novecento művészetét, s integrálja ezeke ta magyar festészet hagyományaiba.
A korszak proresszív magyar művészete ekkor elsősorban formai kérdésekre koncentrál. A nyolcak és aktivisták újításait ötvözik szubjektív hangulati elemekkel. Ez törénik a Grasham-kör képviselői, valamint a KUT húzóembereinek körében is. Ebbe az állóvízbe lép bele Patkó:szemben kortrásaival, akik még ekkor is az 1910-es évek újításaiból élnek, ő képes a fent említett két jelentős európai irányzat eredményeit a magyar művészetbe integrálni, s ezzel a progresszív magyar festészet legfontosabb megújítójává válni az 1930-as évek elején.


A nagy motívum

A nagy elődök újításait a cocteau-i „örök visszatérés” jegyében fogalmazza át Patkó. A madártávatból megszerkesztett látvány például kiválóan alkalmas a „mérsékelt kubizmus”-ra. A magas horizontú, szikár táj kompozícióját az aranymetszésre építi, melynek balra csúsztatott súlypontját tökéletesen ellensúlyozák a híd diagonális tengelye és a városka jobboldalra helyezett házfalai.
Rafináltan klasszikus harmóniájú festmény az itt bemutatott kép, mely az autonóm kép törvényeinek szinte valamennyi erényét megcsillantja anélkül hogy a sematizmus gyanúja vetülne rá. Patkó olyan modern festészetet tud létrehozni, amely a szubjektív angulatfestészetindividualizmusát minden szempontból meghaladja. 1930 köröl megújuló művészetére tökéletesen igazak Babits Mihály szavai: „Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l’art pour l’art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nemrabja semminek”.

Kaszás Gábor