Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
40. Könyvárverés

Pécsett, 1893. Taizs József (ny.) [4]+462 p. Egyetlen kiadás. A 181/182 levél nyomdahibás, a 275/276-os felső sarka javított.
Az előszóból: „A gyorsan száguldó idők árja minél távolabb vet bennünket szabadságharcunk dicső napjaitól, annál lázasabbá lesz a törekvés összegyűjteni a reávonatkozó különféle emlékeket. A forradalom vezérférfiai, egyes csatákban részt vett s még életben levő honvédek, avatott tollu írók, önálló műveikben vagy folyóiratok hasábjain, vetélkedve sietnek megörökíteni az évtizedek előtt lezajlott szabadságharc kimagasló alakjait, felejthetlen eseményeit. Mialatt az előbbiek a magasabb politika látóhatáráról mérlegelik a történteket, az utóbbiak sokszor kevésbé fontosaknak látszó személyekről emlékeznek vagy dolgokat beszélnek el, melyek amíg egyrészről a dicső emlékű elődök példáján lelkesülni tudó ifjabb nemzedéknek kellemes olvasmányul szolgálnak, másrészről éppoly becses anyagot szolgáltatnak, szabadságharcunk igaz és hű képének összeállítására, a jövő történetírójának. A hálás kegyelet még itt sem állapodik meg, hanem szorgalmas hangyaként hordja össze a szabadságharc emléktárgyait: a tépett, de hű hazafiak által életük kockáztatásával megőrzött zászlókat, kezdetleges fegyvereket, a honvédek öltönyeit, képeket, nyomtatványokat, melyeket az ország központjában nyilvánosan kiállít, hogy ezek szemléleténél, a honfivérrel oly bőven áztatott hazát még jobban szeretni tanuljuk. Mégis, mintha a szabadságharcban szereplőknek egy részéről megfeledkezni látszanánk! - azokról, kik mindvégig kitartottak ugyan, de többre becsülvén a személyes szabadságot, mint a szolgaság jármát, miután a segélyül hívott északi kolosszus nyomásának többé ellenállani nem tudtak, az egyesült hatalmak túlereje által kényszerítve, egyrészük önkényt menekült, mások pedig a végső pillanatig csatázva, kezükben a védőfegyverrel, a hazának határaiból idegen földre szoríttattak. Értem a világ minden részébe szétszóródott - emigránsokat. […] Leírom az emigránsok főbbjeit egyéni jellemük, az alantabb rangban levőket vagy "plebs"-hez tartozókat, a külföldön viselt dolgaik szerint, tekintetbe vevén mégis az emberi gyarlóságot, melyet csak kíméletesen, hol egyáltalán kikerülhető nem volt, hozok fel, habár a jegyzetek eléggé bő anyagot szolgáltatnak. Az eseményeket Pap János személye körül csoportosítom, a munka lehető egysége végett. Az emigránsokat vele együtt elkísérem Widdinből - Sumlára, Konstantinápolyból Szyriába, a Jordán partjaihoz s a Holt-tenger mellé, továbbá a sz. föld azon részeibe, melyeket a magyar irodalom még kevéssé ismertet, azután Damaszkustól - Kárszig, a Fekete-tenger partjain keresztül Krimbe, végül ismét Konstantinápolyba, miközben arra törekedtem, hogy minden nevezetesebb törökországi magyar emigránsról említést tegyek.
20. század eleji, aranyozott gerincű vászonkötésben.