Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Frühlingsauktion

Olaj, vászon, 60x80 cm
Jelezve balra lent: Orbán

KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:
-Preview. Selection from the Kieselbach Gallery's Offer, Budapest, 2002. 37. oldal

Cézanne hatása Orbán festészetében

Orbán Dezső művei közül kvalitásukkal magasan kiemelkednek a Nyolcak idején készült festményei. Alkotásait masszív, plasztikus motívumok és biztos kompozíciós tudás jellemzik. A művész 1980-ban így emlékezett vissza erre az időszakra: „Berény Róbert, Márffy, Czóbel, Kernstok és a többiek valamennyien rövidebb-hosszabb időt töltöttünk Párizsban, és a francia posztimpresszionizmus hatásai kiütköztek valamennyiünk munkáin. Volt bizonyos egységesség a művészetünkben. A posztimpresszionizmus szakította meg a szoros kapcsolatot a természet ábrázolása és a képzőművészet között. Ezzel indult el a folyamat, hogy a festészet mindjobban eltávolodott a természet utánzásától.”
A Nyolcak csoportját egységesen jellemző Matisse és Cézanne imádat Orbán festészetét sem hagyta érintetlenül. Tökéletes példa erre a Csendélet gyümölcsökkel, melyen egyértelműen a cézanne-i formaadás lehetőségeit kutatta. A puritán környezet, puritán tárgyai maguktól értetődően a tisztaság, az értelemszerű elrendezettség levegőjét árasztják, ami talán a legnagyobb erénye az 1910-es és 1920-as években készült Orbán alkotásoknak.


Orbán izzó színvilága

Orbán 1910 körül készült erőteljes, tiszta kompozíciói – ilyen a most vizsgált Csendélet gyümölcsökkel is – izgalmas formáikkal és gazdag színvilágukkal mégis kitűnnek a Cézanne-t követők népes táborának csendéletei közül.
A művész sikerrel bizonyítja, hogy a francia festészete nem jelent automatikusan egyet a hagyományok tagadásával. Itt bemutatott festménye ugyanis tökéletesen ötvözi a formák cézanne-i modellálását a németalföldi zsánerfestészet klasszikus nyugalmával. Ízzó színeivel, a gyümölcsök kissé esetleges – már-már groteszk –formáival a téma a 17. század holland csendéleteinek összbenyomását kelti.
A csendélet a birsalmákon megjelenő erős fény-árnyék hatás és expresszív ecsetkezelés ellenére is nyugalmat áraszt. Az expresszivitást az ízzó színek erősítik, amelyet Passuth Krisztina, Orbán művészetének egyik legjobb ismerője így jellemez: „Mindenesetre Orbán életműve amelyet csak töredékeiben ismerünk – semmiképpen sem elhanyagolható része a hazai 20. századi festészet történetének. Annál is inkább, mert némelyik vásznán különös szépséggel csillannak meg a mélytüzű színek, míg más képeken a formákat belső feszültség teszi duzzadóan erőteljessé.”
A Csendélet gyümölcsökkel kitűnő példája Orbán izgalmas, a poszt-impresszionizmus eredményeit elvakultság nélkül szemlélő művészetének. Nemcsak felhasználja a francia művészet nagyjainak eredményeit, de képes azokat egyéni módon, saját vérmérsékletének és elképzeléseinek megfelelően továbbfejleszteni.

Kaszás Gábor