Belvedere Salon

33. Kunstauktion

Olaj, karton, 32 x 22 cm
J.j.l.: Nagy István 1917
Hátoldalán autográf ajándékozási felirat: Hoffmann György úrnak Szeretettel: Nagy István 1919. november 14.
Aszalós Endre tanulmányával

Nagy István 1917-es olaj-önportréja első világháborús frontszolgálatának befejezése idején készült. A túl részletező és naturalista előadás helyett – addigi stílusfejlődésének megfelelően – csak a portretizálás „alaptörvényeit” tartotta be. Eszerint mellképi kivágatot alkalmazott, szűkítette a háttér terjedelmét, a jellemzés és a karakterábrázolás elevenségére koncentrált, és mindezek felett a teljesen egységes felfestési módot tartotta a legfontosabbnak. Ezért a plasztikusan kezelt arcmás részletei, a gallér és a ruházat teljesen azonos technikával került megörökítésre. Nagy István ecsetkezelése lendületes, nagyvonalú és igen magabiztos. A fény-árnyék megvilágítási effektusait a világos tónuson belül pontosan és a legszükségesebb részletekre redukálva alkalmazta. Inkább a komplementer színárnyalatokat (sárga-zöld) választotta, amelyeket csak a ruházat nagyobb területein és részletein egészítette ki mélyebb és sötétebb tónusokkal. Stiláris értelemben előadási módja a nagybányai második generáció („neósok”) törekvéseihez közelített annak ellenére, hogy az 1896-ban megszületett hazai plein air, valamint az iskolát teremtő „impresszo-naturalizmus” megérintette volna.
Czóbel Béla első érettkori műveivel és Egry korai törekvéseivel rokonítható Nagy István 1910-es éveinek második (fél évtizedes) időszaka. Mindazonáltal az erdélyi mester ezen önarcképe igen színvonalas értéket, nagyon jó kvalitást képvisel azon túl, hogy hazai művészettörténeti jelentőséggel bír. Azt is emlékezetben érdemes tartanunk, hogy első érett korszakának egyik legfontosabb főműve, anyjának „Öregasszony” címet viselő, pasztellel és szénnel készült arcképe (1. Solymár István: N. I. – Képz. Alap Kiadó 1977 – VIII. színes repr.) mindössze csak két év múlva követi az 1917-es önportrét. Az időbeni közelség mellett előadásbeli rokonságot is megfigyelhetünk, csak más a technika és a megvilágítás tónusértéke. Az emberlátás intenzitása azonban igen hasonlóan nagyvonalú, átélt és keresetlen.
Aszalós Endre