Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(7) Tavaszi aukció

Olaj, vászon, 68x100 cm
Jelezve jobbra lent: Wolfner Pepinek egy Öreg kutya

Proveniencia:
-Wolfner-gyűjtemény 1943-ig, majd Frankel-gyűjtemény

Munkácsy és Mednyánszky

Mednyánszky időnként meglátogatta Munkácsyt párizsi műtermében. Az egyik ilyen alkalommal jegyzi föl nem éppen hízelgő, sommás véleményét a köztiszteletnek örvendő mesterről naplójába: „Ma az öreg Gipsnél voltam. Sok mindenről beszélgettünk. De az összbenyomásom, mely róla támadt a berendezésüknek, fáradhatatlan tevékenységüknek élnek és elmúlnak az időben." (Bresty. Napló, 50.)
A Bécset és Münchent megjárt, ám az akadémiai stúdiumokat végtelenül unalmasnak találó ifjút arisztokrata családja Párizsban is szerette volna a legjobb kezekben tudni. Miri bárónő, a művész húga így emlékszik erre: „Papa arra gondolt, hogy őtet Munkácsy műtermébe lehetne talán mint tanítványt bevétetni. Munkácsy szíves és előzékeny volt. Ettől a gondolattól László borzadt. Tavasszal, a Salon megnyitása után Barbizonba ment, hol barátkozott Paál Lászlóval és több más festővel.” (Czóbelné, Brouillon, 61.) A szakirodalom szerint „Mednyánszky, a jómódban született és osztályától elfordult főúr nem becsülte semmire sem Munkácsyék rangra, elismerésre, vagyonra törő életmódját, amelybe Munkácsyt felesége nagyravágyása sodorta. Egyébként Munkácsy festői stílusa Mednyánszky párizsi tartózkodása idején átmenetileg hatással volt rá.” (Bresty. Napló, 154.) E hatás eklatáns példájaként a Poros út című Munkácsy-festményt szokták emlegetni, mely feltehetőleg hatott Mednyánszky Párizsban festett Ködös táj úttal című képére (1897). A motívum, melyet ezeken a műveken az E. Schleich által közvetített barbizoni atmoszférikusság jellemez, azonban nem csupán ezen a módon juthatott el festőnkhöz, hogy a háború világvégi fagyát, a semmibe vezető utat és a semmibe vesző embert szuggesztíven, szimbolikus erővel megjelenítő alkotásban jegecesedjék ki.

A semmibe vezető út motívuma

A képtérből a szemet kivezető, centrális szerkesztésű, az enyészpontra komponált allé vagy út motívuma kedvelt témája úgy a barbizoniaknak, mint az osztrák Stimmungsimpressionismus (Kelety korabeli műszavával: „hangulatkép-festészet”) képviselőinek. Mivel Mednyánszky nem csupán a müncheni Scleichet, hanem a bécsi E. J. Schindlert is nagyra becsülte, Bernatzikon keresztül pedig személyes kapcsolatokat is ápolt az irányzattal, olyan analógiákkal is számolnunk kell, mint Schindler 1892-es Pappelallee-sorozata, 18$9-es holdfényben távolodókat ábrázoló vászna, Carl Moll 1888-as országútja, vagy Rudolf Ribarz 1881-es homokszínű, a végtelenbe vesző nőálakkal szimbolikus érvényre emelt Allee bei Cayeaux-ja. Mednyánszkyt egész életében foglalkoztatta nagy képi ereje és szimbolikus telíthetősége miatt ez a motívum. Faluvége-képének nyári változatát 1905-ből az MNG őrzi (repr. Enigma, 24-25., I/10), itt azonban inkább egy kevésbé ismert, 1936-ban publikált változatra hívnánk fel a figyelmet. A Téli táj című képen már megjelenik a behavazott faluból kivezető út és a rajta távolodó magányos figura, ám a téma monumentális képi megfogalmazását csak a háború közvetlen tapasztalata révén nyeri el.

A Faluvége télen című kép, ahogy Malonyay látta

Malonyay Dezső, a festő első monográfusa, Mednyánszky műtermében találkozott 1915-ben a Faluvége télen című képpel: „Egyik legbeszédesebb képe a Faluvége. Behavazott széles falusi utca, ki a nagy országútra, ahol az ellenség távozott, s maradt itt utána az utca jobboldalán is, az utca baloldalán is egy-két beszakadt födelű s belőtt oldalú ház az üres faluban.” A képet, melynek jobb sarkában Wolfner Józsefnek, azaz a barát és mecénás Pepinek szóló dedikáció olvasható, Kállai Ernő, a művész másik monográfusa kéziratban maradt műjegyzékébe is felvette, „jó” (kiállításra ajánlott) minősítéssel. A kép a lista alapján akkor még a Singer és Wolfner cég tulajdonában volt. Malonyay, aki a kívülállók lelkesedésével ecseteli a hadifestők életét, Mednyánszky galíciai képeit, melyeken sok ízben a vászon fehérsége maga szolgál a kép hátteréül, a mester csodás újjászületéseként ünnepli: „Keverjünk össze minden színt, s az együtt az a fehér; úgy az öregedő ember lelkében, mint tarkóján...így lettek, s itt vannak az ezüstösen fehér Mednyánszky-képek. (...) Igen, mint már tavaly megállapítottuk, Mednyánszky a heroikus kort éli, és aratja teljes diadalát: Mert az igazán diadalmas csatanyeréshez elengedhetetlen: az ifjúság lelkesedése, a férfi ereje s az öregség bölcsessége.”

Markója Csilla