Belvedere Salon

30. Kunstauktion

Olaj, vászon, 65 x 39,5 cm J.b.l.: MT Almási Tibor szakvéleményével

Az első világháború után, a 20-as évek közepére Mattis Teutsch János művészete jókora változáson ment keresztül. A határozott szemléletváltás legelőször linó- és fametszetein jelent meg és jutott érvényre, azokon az alkotásokon tehát, amelyeken – a művész legfőbb bizalmasa, Lukász Irén festőművésznő megállapítása szerint – „a teljesen elvont formák között, már gyakran megjelenik egy emberi alak formavonala, mely bennük vagy velük mozog és [a kompozícióban] vezető vagy formatartó szerepet tölt be.”
Később a festészet területére is kiterjesztett, az abszolút stabilitást biztosító, érzékeltető függőleges kompozíciós rend megteremtésével összefüggő konstruktivista kísérlet ugyan rövid ideig tartott Mattis Teutsch János életművében, de jelentősége mégis számottevő abból a szempontból, hogy új lendületet adott, új perspektívákat nyitott további fejlődése útján. A konstruktív festészeti térépítkezés első jelei már tetten érhetőek voltak Mattis Teutsch 1925-ben, a párizsi Visconti Galériában bemutatott kompozícióin, de ezek határozottabb és egyértelmű formát mégis azokon a következő, az 1926-os évben született műveken nyertek, amelyeken az arcvonások nélküli, síkban ábrázolt embereket – legtöbbször női aktokat – szabályos, vagy szabálytalan geometrikus formák vettek, öleltek körül. A kortárs kritikus megállapítása szerint, e kompozíciók alakjai „figurák, amelyeknek széles vállain… nyugszik a fej, merev, egyvonalú lábszárak, amelyek az egész aktot aránytalanul dominálják, markáns színezések, amelyek nem oldódnak fel összetett árnyalatokban, hátterek, amelyek sejtelemszerű geometriai alakzatokba… olvadnak, architektonika, szobrászat és festészet egyben.” Ligeti Ernő író – a fentebbi sorok szerzője – jó érzékkel vette észre Mattis Teutsch János e korszakának alapvető művészeti törekvését, a szintézisteremtés szándékát.
A művész ebben az időszakban született konstruktív alkotásai –közöttük a „Nő” című festmény is – szintézisek, a Bauhaus és a 20-as évek második felében kibontakozó román avantgárd mozgalom, az integralizmus szellemében fogant szintézisek festészet, szobrászat és építészet között. Ezeken az alkotásokon a stilizált architektúrájú, sík geometrikus környezetbe „beépített” alakok szoborszerűek, statikusak, jórészt szögletes formákból kialakítottak. A kompozíciós rendet a képeken a visszafogott, ám harmonikus kromatikai paletta egészíti ki és varázsolja egységes egész benyomását keltő élménnyé. Mattis Teutsch János 1926-ban született sajátos, egyedi vonásokat tükröző festményeinek néhány darabjával a tárlatlátogató nagyközönség már szembesülhetett a művész 2001-es budapesti és müncheni nagy, összefoglaló kiállításán, ám az ebből a kísérleti időszakból származó alkotások zöme máig ismeretlen. Bevett szokás szerint, az állandó vászonhiánnyal küszködő Mattis Teutsch egy részüket minden bizonnyal maga semmisíthette meg, mások – mint a most előbukkant „Nő” – hosszú évtizedekig magánkollekciókban rejtőzködtek, vagy ma már csak korabeli, dokumentum értékű fényképekről ismertek.
A. T.