Belvedere Salon

25. Kunstauktion

Olaj, karton, 44,5 x 32 cm J.j.l.: MT Almási Tibor szakvéleményével

Mattis Teutsch János „Kompozíció” vagy „Lelki virágok” címen ismert hatalmas képciklusát 1919-1920-ban kezdte el festeni, amikor már saját és kiemelkedő jelentőségű kortársai tapasztalataira hagyatkozva eljutott addig a felismerésig, amit szavakban úgy foglalt össze, hogy: „A kép nem természet, hanem művészet”.
A 20-as évek elejétől számára a művészeti alkotás alapfeltétele az érzés lett, amely hite szerint az emberrel együtt alakul ki és át, és amely egyedül képes arra, hogy visszaadja a művészetnek azt a „belső lüktetését”, aminek kifejezésére nem alkalmas sem a természeti, sem a más tárgyakkal való asszociációs minta. Az érzés megidézéséhez Mattis Teutsch Jánosnak szüksége volt egy olyan alkotói rendszerre, amely lehetőséget kínált arra, hogy sajátos, egyedi vizuális módon tudja keretbe foglalni mondanivalóját. Az itt látható „Kompozíció” kiválóan illusztrálja azt, hogy a Mattis Teutsch által kidolgozott, említett alkotói rendszer alappillére a „felsőbbrendű forma”, az az „individuális forma” – írja a művész –, amely „az alkotó egyéniségének specifikus kifejeződése” kell hogy legyen. Az érzések (érzetek) kivetítésére szolgáló képzőművészeti keret (forma) építőelemei a belső, kifejezőerő tulajdonságokkal rendelkező, a mozgást „irányíthatóvá” és „hangsúlyozhatóvá” tevő vonal, a mű színteréül szolgáló, illetve kisebb egységekre tagoltan a vonalak behatárolta síkok, és az egész alkotás hangulatát, kisugárzását, hatásmechanizmusát megadó színek.
A Mattis Teutsch-i alaposságú és színvonalú „Kompozíció”-n az első látszatra, és külön-külön tekintve az egyes elemekre, rendezetlen, kavargó, egymásba fonódó, egymást metsző formák tárulnak elénk, amelyek azonban a tudatos alkotói komponáló szándék jóvoltából és az összkép tekintetében egységes egésszé, élményt adó műalkotássá állnak egybe. Ezt a látszat és végeredmény között lévő, húzódó ellentmondást hangsúlyozzák a kompozíción az expresszionizmusra jellemző zöld és kék színek és árnyalatok, amelyeknek harmonikus egymásmellettiségébe „belehasít” egy-egy élénkebb, harsányabb vörös, és az átmenetet biztosító narancssárga.
Almási Tibor