Belvedere Salon

29. Kunstauktion

Olaj, vászon, 33,5 x 50 cm J.j.l.: MT Almási Tibor szakvéleményével

Ma már köztudomású, mindenki által ismert tény, hogy Mattis Teutsch János eredetileg szobrásznak készült, és ezért ilyen irányú tanulmányokat is folytatott, kezdetben a budapesti Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában, majd a müncheni Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémián. Nem meglepő tehát, hogy első nyilvános szereplésein, 1907-ben a budapesti Nemzeti Szalon Őszi kiállításán, majd 1910-ben Brassóban egy közös tárlaton éppen plasztikákkal jelentkezett. A festészettel Mattis Teutsch a németországi stúdiumok után, párizsi tartózkodása idején kezdett foglalkozni, ám több évnek kellett még eltelni, míg alkotói munkájában ez a fajta érdeklődés és elhivatottság átvehette a vezető szerepet. Új alkotásait, festményeit Mattis Teutsch János először szülővárosában, Brassóban 1913-ban a római katolikus elemi iskola rajztermében, majd egy évre rá a Kertsch villában rendezett tárlaton mutatta be. A korabeli sajtókritika megfogalmazása, ítélete szerint, e két reprezentáción Mattis Teutsch „a maga sajátságos iskolája szerinti tájképekkel szerepelt”. Hogy a korabeli ítész a „sajátságos iskolája szerinti” megfogalmazás alatt mit értett, azt ma már pontosan nem tudjuk, csak sejtjük, de az bizonyos, hogy Mattis Teutsch János már a 10-es évek közepén készült festményei is jócskán elütöttek a kortársak többségének hagyományos, akadémiai szemléletű és felfogású alkotásaitól. Az ebben az időszakban született olaj, pasztell és akvarell kompozíciói azt mutatják, hogy Mattis Teutsch János korán túllépett az egyszerű dekorativitásra, puszta látványra törekvő szemléleten, és elmélyült egy olyan festészet kimunkálásába, amelynek központjában az érzések, az emberi magatartások megragadása, és szubjektív módon való közvetítése, visszaadása, tükrözése állt. Ennek az expresszív erejű festészetnek az ihlető forrása Brassó bőséges, szinte kiapadhatatlan természeti közege volt, amely hegyvonulataival, sűrű erdőivel, és kiváltképpen az erdők furcsa alakzatú fáival szinte kínálta magát arra, hogy egy újszerű festői asszociációs kísérlet éltetőjévé váljon. Mint ahogy festményünkön is jól és egyértelműen tetten érhető, Mattis Teutsch János – egyedülállóan mesteri fokon az egyetemes festészeti összehasonlításban is – a fákat fokozatosan emberi tulajdonságokkal ruházta fel, és rajtuk keresztül közvetített humánus érzéseket, tartalmakat, amiknek rossz vagy jó, pozitív vagy negatív hangulati töltését a színek és formák elementáris hatóerejével hangsúlyozta, fokozta, tette nyilvánvalóvá és közérthetővé. A „Táj” Mattis Teutsch János merész antropomorfizálási festői törekvésének egyik korai, kompozíciókban és színvilágban egyaránt jellemző, szép példája. A. T.