Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 18. Online árverése | Könyv, kézirat, antik térkép, grafika

[Bécs], [1760], k. n., [21] p. + [1] t., ill.
Mária Terézia autográf kézjegyével ellátott, lovagi cím adásáról rendelkező adománylevél.

Adományos, a címeres levélben adományozott lovagi cím birtokosa: Ignatz Welsch von Welschenau pénzügyi hivatalnok, aki a lovagi rangot érdemei és szolgálatai elismeréseként, 1760. február 2-án kapta. (Az adományozás tényének pontos dátumát rögzíti Johann Georg Megerle von Mühlfeld 18. és 19. századi osztrák nemeseket tárgyaló lexikona: Österreichisches Adels-Lexikon des Achtzehnten und Neunzehnten Jahrhunderts…, Wien, 1822, 152. o.)

Az egyedülálló, pergamen lapokra írt dokumentum – amellett, hogy rögzíti az adományozás tényét – megemlékezik a birtokos 1732 óta tartó hivatali pályafutásáról, továbbá rendelkezik az adományozott cím használatáról és örökléséről, emellett külön passzust szán az adományos által ezentúl használható nemesi címernek, amit a levél teljes oldalas, színes, kézzel festett kép és az azt követő, részletes heraldikai leírás formájában is tartalmaz.
A [21.] oldalon Mária Terézia királynő autográf kézjegyével hitelesített adománylevelet Friedrich Wilhelm Graf von Haugwitz (1702–1765) főkancellár, az udvari kancellária vezetője, Johann Karl Graf Chotek (1704–1787) kancellár, Johann Christoph Freiherr von Bartenstein (1689–1767) diplomata, a külügyekért felelős Államkancellária államtitkára és Hermann Lorenz Freiherr von Kannegießer (1701–1766) az udvari kancellária tanácsosa látta el ellenjegyzésével. A [22.] oldalon további egy hivatalnok saját kezű bejegyzése látható.
Az okmány hiteléül továbbá azt függőpecséttel látták el, mely tölgyfa tokban található, aranyozott zsinórozással, vörös pecsétviaszba nyomott császári címerrel. A pecsét mérete: 13,2 cm.

Német nyelvű, kézzel írt, az első három oldalon fekete-fehér díszkeretezéssel (a klisé dátuma: 1757), továbbá egyedi, kézzel készült iniciálékkal és könyvdíszekkel ékesített, a [11.] oldalon egy kézzel festett, színes, dúsan aranyozott, egész oldalas címerképpel illusztrált kiadvány. A dokumentum előlapján tollal beírt számjelzések láthatók.
Korabeli bársonykötésben lévő példány, feliratozatlan, elszíneződött címfedéllel, könyvgerinccel és hátlappal, korabeli, színes, márványozott törökpapír előzéklapokkal, pergamen előlapokkal, korabeli, fekete-sárga selyemszalag átkötőkkel, helyenként foltos belívekkel, hiánytalan állapotban.

Mária Terézia, régiesen II. Mária (Bécs, 1717. május 13. – Bécs, 1780. november 29.) a Habsburg-házból származó német-római császári hercegnő, osztrák főhercegnő, magyar, cseh és német királyi hercegnő, 1740-től Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar és cseh királynő, majd Lotaringiai Ferenccel kötött házassága révén 1745 és 1765 között német-római császárné. A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója, egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház „ősanyja”.

III. Károly király és Erzsébet Krisztina királyné legidősebb leánya. Negyven évig tartó uralkodása apja 1740-ben bekövetkezett halálával kezdődött, aki az 1723-as Pragmatica sanctio elfogadásával akarta biztosítani leánya számára az öröklést. A nőági örökösödési rendet azonban többek között Poroszország, Bajorország és Franciaország is elutasította, előbbi 1740 végén még háborút is indított Szilézia meghódítására, amiből a közel kilenc évig tartó osztrák örökösödési háború született és amely területet Mária Terézia a későbbi hétéves háború során megpróbált visszaszerezni, sikertelenül. A hercegségek háborúját lezáró 1748-as aacheni békeszerződés után a Habsburg Birodalom megőrizte egységét és a békés fejlődés korszakába lépett. Magyarország számára is jelentős hatással bírtak későbbi felvilágosult abszolutista rendeletei, többek között az 1754-ben hozott kettős vámrendszer, az 1777-es Ratio Educationis, a Nagyszombati Egyetem reformja és Budára helyezése, és Fiume Magyarországhoz való csatolása is.