Virág Judit Galerie und Auktionhaus

öszi aukció

Olaj, vászon, 67x55 cm
Jelezve jobbra lent: Márffy Ödön

Oeuvre-jegyzék: 2.1.3.7.
In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy.Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.

Aukcionálva:
BÁV 18. árverés, 83. tétel

Reprodukálva:
Rockenbauer Zoltán: Márffy.
Életműkatalógus. Budapest-Párizs. 2006.: 2.1.3.7-es számon

Kisebb szenzációnak számít e Márffy önarckép négy évtized utáni újbóli felbukkanása a műtárgypiacon. Korábban csak egy régi aukciós katalógus gyenge minőségű fekete-fehér reprodukciójából lehetett ismerni, és a beállítás jellegzetes forma jegyei alapján az 1925 körüli önarcképek (2.1.3.4–2.1.3.5) közé soroltam. A most előkerült festmény színvilága, ecsetkezelése azonban a datálás felülvizsgálatára sarkall. A hideg színek dominanciája, a háttér konstruktív megfogalmazása sokkal inkább a tízes évek derekára kialakított, „késő-nyolcakos” Márffy-stílussal rokonítja a festményt. A vászon hátoldalán illetve a vakkereten található cédulatöredékek – melyeket analógiák alapján sikerült azonosítani – alátámasztják a feltételezést, és egyértelműen arra utalnak, hogy az I. Világháború alatt hadifestőként tevékenykedő Márffy ezt a képet 1917 végén beküldte a berlini isonzó-kiállításra, így a portré minden bizonnyal ebben az esztendőben készült. Márffy életének e négy éves periódusában nem csak katonai témájú képet alkotott. sőt, „harctéri” műveinek többsége is inkább békés tájat, jelenetet ábrázol. Márffyt nem vonzotta az emberi szenvedésnek az a drámája, amely Mednyánszky László háborús alkotásaiból sugárzik. ezen az önarcképén sem katonának, hanem civilnek mutatja önmagát. Kihívó nézése, homlokába hulló hajtincse, laza ecsettartása az öntudatos bohém pózában örökíti meg a művészt. A tízes évekből igen kevés Márffy-önarcképet ismerünk, ez a festői megfogalmazás lehetett az egyik egkorábbiváltozata annak a sorozatnak, amely a húszas évek közepéig tartott.

Rockenbauer Zoltán