Kieselbach Gallery

50. Herbstauktion

72x91 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Márffy Ödön

Életműkatalógus-szám: Rockenbauer, 4.7.3.7.

PROVENIENCIA:
- Egykor a Zinner-gyűjteményben

KIÁLLÍTVA:
- (feltehetően) Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1946. november–december. (kat. 77. Lovasok a tengerparton)
- Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1958. május–július. (kat. 63. Lovasok a tengerparton)
- Bizományi Áruház Vállalat 46. művészeti képaukció. MOM Művelődési Központ, Budapest, 1978. szeptember (kat. 117. Lovasok a vízparton)


A Nyolcak rövid életű, de jelentős hatást gyakorló csoportjának szétbomlása után a francia festészetért lelkesedő Márffy az École de Paris nemzetközi stíluskörébe kapcsolódott. A Cézanne festészetében gyökeredző konstruktív, szerkesztő szemlélet, a kubizmuson és expresszionizmuson átívelő modern művészi hagyomány fontos szerepet játszott pályáján, de par excellence festői alkatának jobban megfelelt a két világháború közötti párizsi iskolára jellemző oldott, szabad formálás, a tudatos konstrukciót, a szilárd rendet sokszor háttérbe szorító könnyed dekorativitás. Ez a művészi felfogás tükröződik a most bemutatott képen is. Az egymásba olvadó, utánozhatatlan Márffy-színekben, a minden tétovázástól mentes, lendületesen hajló ecsetvonásokban egy sziporkázó festői tehetség életigenlő, érzéki temperamentuma nyilvánul meg.
Márffy harmincas és negyvenes években készült művei néhány jellegzetes téma köré csoportosulnak. A csendéletek és portrék mellett kedvelt motívuma a víz, a tavakat és tengereket szelő vitorlások világa, de talán egyikhez sem nyúlt olyan gyakran és akkora lelkesedéssel, mint a duzzadó erejű lovak és az őket megzabolázó lovasok képi megformálásához. A háborítatlan természettel összeolvadó ember harmonikus létállapota, egy szinte panteisztikus világszemlélet bontakozik ki ebből a festői sorozatból. A széles értelmezési tartományt megnyitó képtípus évezredes művészi hagyományba illeszkedik. A görög vázaképek mestereitől kezdve, Picassón át a témát talán legbővebben kifejtő Marino Mariniig művészek sora nyúlt feltűnő kedvvel ehhez témához. Az erő, a vitalitás, a mindennek életet adó energia képi megjelenítésének – a prehisztorikus kultúráktól napjainkig nyomon követhető – örök vágya öltött testet e kompozíciókban. Az emberi alak helyett sokáig csupán állatok, robosztus erejű bikák, feszülő izmú antilopok képeivel igyekeztek megragadni, maradandó jelben rögzíteni a mindenütt jelenlévő, mindent mozgató természeti energiát. Talán a klasszikus görög szobrászat adta az első példákat a ló és a mozgásban lévő férfiakt együttes képi újrafogalmazására, s e hosszú és sokágú történetet olyan remekművek illusztrálják, mint a athéni Parthenon frízei, Leonardo lovasszobra vagy éppen Kernstok programadó képe, a Lovasok a vízparton.
Márffy festménye az aranykor időtlen, eszményi hangulatának képi kifejezése: a természettel kialakított harmonikus létezés és a világot kormányzó erők szelid áramlása jelenik meg a kompozícióban. Az egységben láttatott világ olyan vizuális szublimációja, amellyel Egry József anyagtalan, fénytől átitatott kompozíciói állíthatók párhuzamba.
 
 
Molnos Péter