Szőnyi Antiquariat

31. könyvárverés

Amsterodami, 1643. Ioann Blaeu. Rézmetszetes díszcímlap, 4 sztl. lev. 328 l. 5 sztl. lev. 132 mm.
Lucanus (39, Corduba - 65, Róma) hispániai származású római költő Néró kortársa, a Piso-féle összesküvés felfedezése után öngyilkos lett… Egyetlen befejezetlenül maradt- művét ismerjük a Pharsalia-t.
Vergilius "Aeneis"-ának ellenképe akart lenni ez a hősköltemény (eposz). Az "Aeneis" a császári Róma nagyságának és történelmi feladatának dicsőítése volt. A "Pharsalia" azt bizonygatta, hogy Caesar győzelmével ért véget Róma igazi dicsősége. Caesar tehát démonikus negatív hőssé változott, s vele szemben Pompeius volt a régi erények őrzője, a pozitív hős. Ez persze valójában sehogy sem felel meg a tényeknek. Pompeius ugyanúgy egyeduralomra tört, mint Caesar, előbb bajtársak, utóbb vetélytársak voltak. Ha Pharsalusnál nem Caesar, hanem Pompeius győz, akkor nyilván ő készítette volna elő a császárságot. De Lucanus eposza nem történelmi tanulmány, hanem példázat a régi, az eszményített Róma elbukásáról. És igazi főalakja nem is Caesar, nem is Pompeius, hanem az "Uticai Cato"-nak nevezett, híresen tiszta kezű, tiszta erkölcsű államférfi, a régi erkölcsöket őrző Cato dédunokája, aki a köztársaság elbukását tudomásul véve öngyilkos lett. Itt a költő nem a háború viaskodó hőseivel, hanem a mindvégig erkölcsi törvényeik szerint élő Catóval azonosul. Éppen azért tartják a hőskölteményt töredéknek, mert szükségszerű lett volna Cato életútját végigkísérni a hősi öngyilkosságig. Itt azonban Caesar győzelmével, vagyis a császárság előkészítésével ér véget a mű. Cselekményét (Vergiliussal ellentétben nem az istenvilág), a kérlelhetetlen végzet irányítja. Lásd: Világirodalmi lexikon…
Korabeli egészpergamen-kötésben, szép állapotú csinos kis darab.