Musikantiquariat Adam Bosze

Musikinstrument Auktion

Liszt Ferenc: Autográf levél a zeneszerző saját kezű aláírásával és autográf borítékjával „Madame la Comtesse Dorothea Malatesta”. Ajánlólevél Reményi Ede részére – Hely és évszám nélkül. 2 beírt oldal. 130x100, 110x75 mm – Néhány hajtásnyomtól és jelentéktelen folttól eltekintve szép állapotban. Hozzá tartozik: Liszt Ferenc: Missa Solennis Quam ad Mandatum Eminentissimi ac Reverendissimi Domini Domini Joannis Scitovszky a Nagykér […] composuit Franciscus Liszt […] – Bécs, 1859. VN -. [2], 129, [1] p. 550 mm – LW I2, Searle 9, Raabe 484. Az Esztergomi mise első kiadása. Igen használt kiadói félvászon-kötésben, erősen sérült gerinccel. Reményi Ede kottatárából, a hegedűművész saját kezű aláírásával az előzéklapon: „Reményi Ede / Pest 9/8 1865.” Igen ritka kotta. „Liszt a legjobbat adta magából az Esztergomi misében. Általános vélemény szerint ez a komponista egyik legnagyobb remeke. Ez a mű szolgáltatta az ürügyet arra, hogy nyolcéves távollét után visszatérjen szülőhazájába. Augusztus 10-ének délutánján érkezett a régi városba [Esztergomba], és mindjárt kihallgatásra ment Scitovszky bíboroshoz. Miután megszemlélte az új bazilikát és megbizonyosodott arról, hogy minden készen áll a két hét múlva tartandó főpróbára, Liszt folytatta útját Pestre. […] Augusztus 29-én, pénteki napon, Liszt vagy száz muzsikussal együtt felszállt a Marianna gőzösre, és elindult Esztergom felé a Dunán. Aznap este volt a főpróba, ami után Esztergom megtelt a Monarchia egész területéről érkező méltóságok százaival. Augusztus 30-a koraestéjén százegy üdvlövés jelezte az ősi városban Ferenc József császár érkezését, tábornokainak kíséretében. A magas rangú vendégeket Scitovszky bíboros és a teljes papi díszbe öltözött püspöki kar köszöntötte. Magyarországon ilyen konklávét a 48-as forradalom óta nem láttak. Liszt nem tévedett, amikor e csillogó gyülekezetben ő is a nemzeti büszkeség részének tekintette magát. Másnap vasárnap, augusztus 31-e volt. Reggel fél nyolckor dörgő puskatűz jelezte az ünnepségek kezdetét. Az emberek özönlöttek az új bazilikába, ahol a templomszentelő misét Scitovszky bíboros celebrálta. Liszt Esztergomi miséjére csak kora délután, fél kettőkor került sor. Addigra már több mint négyezer ember zsúfolódott a roppant székesegyházba. Minden szem Lisztre szegeződött, ahogyan zenekarát és kórusát végigvezette zenéjének bonyolult útjain. A vizuális és akusztikus pompa e ragyogó együttese sokakat könnyekig meghatott.” (Walker2, p. 388-389) Nem véletlenül írta Liszt Carl Gillének: „Bizonyos lehet benne, kedves barátom, hogy nem úgy komponáltam a művemet, ahogyan az ember a felöltője helyett miseruhát ölt, hanem az a szívem valódi hitéből fakadt, amilyet gyermekkorom óta mindig is éreztem. Genitum non factum – s így valóban elmondhatom, hogy a misémet inkább imádkoztam, mint komponáltam.” (Walker2, p. 387-388) Az Esztergomi mise kéziratos partitúrája elveszett, vagy lappang. Éppen ezért az első kiadású kotta elsődleges forrásértékű. Reményi Ede (1828-1898) zeneszerző, hegedűművész. Tanulmányait szülővárosában, Miskolcon kezdte, 9 évesen már hangversenyezett. Zenei tanulmányait 1842 és 1845 között folytatta a bécsi konzervatóriumban, Böhm Józsefnél. Húsz éves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül utazott Amerikába. Képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira. 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is.