Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 12. online árverése | Könyv, festmény, grafika

Budapest, 1883, Révai Testvérek kiadása (Rudnyánszky A. Könyvnyomdája, Bp.), 130 p.
Első kiadás. A Békepárt a magyar forradalomban. Válaszul Irányi Dániel röpíratára. Írta: Kovács Lajos.
Szerzői ajánlásokkal bevezetett kötet. Nyomtatta Rudnyánszky A. Könyvnyomdája Budapesten. A fedlap belső oldalán tollal beírt, dátumozott tulajdonosi névbeírás és nagy méretű, fekete-fehér, alakos-ábrás, névvel, jelzettel és számjelzéssel ellátott Ex-Libris, valamint a hátlap belső oldalán fekete-fehér, latin idézetes, díszkeretes, jelzettel és számjelzéssel ellátott Ex-Libris látható.
Későbbi félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, márványmintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos, vignette-s könyvgerinccel, néhol ceruzával aláhúzott, megjelölt belívekkel, körbe mintázott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Kovács Lajos [Kováts] (Homok, 1812. február 25. – Szatmárnémeti, 1890. december 19.) politikus, író, publicista. Iskoláit Nagybányán, Pozsonyban végezte. Bölcsész és jogi tanulmányokat folytatott. Itt találkozott Széchenyi István reform-gondolataival és terveivel, és hamar ezek hatása alá került. A tudományos diákkörben Széchenyi anyagi támogatásával megkezdte a Magyar-Német Bányászati Szakszótár összeállítását. A selmeci bányászati akadémiára iratkozott be. Szakképesítése ellenére rendre visszautasította a kormányhivatalnoki megkereséseket, tanulmányait befejezve előbb Pozsonyba, majd Erdélybe, Kolozsvárra ment, ahol akkor nyílt meg az 1834-es országgyűlés. Kemény Zsigmond báróval szerkesztette az Erdélyi Híradó"-t. Majd Szatmár vármegyében szolgabíró, a pozsonyi országgyűlésen képviselő. Széchenyi melletti elkötelezettsége széles körben ismertté tette. Kölcsey Ferenc ügyvédbojtára. Széchenyi közeli munkatársaként vett részt a reformok kidolgozásában. A Tisza árvízvédelmi és folyószabályozás munkálatainak szervezője és vezetője lett. Az 1848-as pesti országgyűlésen Nagybánya képviselője. Amikor Széchenyi István közlekedésügyi miniszter lett, a vámügyi és vízépítészeti osztályok vezetését bízta rá. Az erdélyi, nagyváradi és debreceni vasútvonalak kiépítését szorgalmazta. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt Debrecenben a békepárthoz tartozott Kemény Zsigmond báróval és Kazinczy Gáborral együtt. Mint Széchenyi kitartó híve, Kossuth merészebb rendszabályait és kockáztató politikáját következetesen ellenezte parlamenti felszólalásaiban. 1849-1851 között Pesten az "Újépületben" tartották fogva. Megalapította és működtette a „Független” c. lapot. 1860-ban saját költségén németül és magyar nyelven kiadta „A Birodalom Alkotmányos Rendezése Magyar Felfogás Szerint” c. röpiratot. Bebörtönözték, majd azzal a feltétellel, hogy felhagy a politikával és lapját eladja, kiengedték. Ekkor kezdett történelmi tanulmányokat írni. Még halála előtt Szatmár városától díszsírhelyet kapott."