Artiva Gallery

Fair Partner ✔
Artiva tavaszi aukció

A tétel megtekinthető az Artiva Gallery honlapján is:
Király Gábor: Girlfriends (2018)




Technika: akril, kréta és vízfesték borszűrő papíron, fenyődeszkára ragasztva
Méret: 40 x 40 cm

Tanulmányait a kecskeméti Kandó Kálmán Művészeti Szakközépiskola grafika szakán kezdte, majd Egerben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz- vizuális kommunikáció szakán is szerzett diplomát, végül a Pécsi Tudományegyetem művészeti kar, Vizuális Nevelőtanár szakát is elvégezte. Több egyéni kiállítást rendezett, ahogy megjelentek művei az Art Market Budapesten is. Különböző díjakat nyert, mint az USA-ban a POP! Goes the West/ Art Contest (2. helyezett), a III. Egri Akvarell Triennálé, a Herman Ottó Múzeum vagy a 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítvány díjait.

Hétköznapi mikrokozmoszok – avagy betekintés egy kertváros málladozó kertkapui mögé

A képeimen megjelenő figurák az egyszerű életet dicsérik, és a vadság szigeteit keresik egy túlcivilizált, túlszabályozott társadalomban. A szereplők a lakóhelyemen élő emberek és állataik, akik számára a félvárosi-falusi környezetben a ház körüli kert és a természeti környezet jelenti az idill szigetét vagy éppen a poklot. Ezt a mikrokozmoszt a kertkapun belül mindenki maga teremti meg és gondozza, vagy ellenkezőleg: felemészti, tönkreteszi, amortizálja. Az éden vagy a küszködés körbezárt színterének cselekedetei dísztelenek: az alakok paradicsomot locsolnak, csizmát pucolnak, fát vágnak, napoznak, kutyájukat tanítgatják, nézelődnek, veszekednek.
Alkotásaimmal ezeket a „szigeteket” járom be és térképezem fel, azzal a szándékkal, hogy valami pontosabbat tudjunk meg önmagunkról és a világról, amelyben élünk. Így antropológiai terepkutatásnak, hétköznapi megfigyelések során készült vizuális dokumentációnak is tekinthetnénk a képeket, de a végeredmény mégsem csupán illusztráció. Az olykor látszólag torz, elnagyolt és kevéssé harmonikus figurák és helyszínek különös valószerűség érzetét keltik. Így teljesedik ki a kritikából és brutalitásból kibomló megértés és szeretet, amely egyben a képek készítésének kiindulópontja is.
A hétköznapi tevékenységek ábrázolása a jelenhez és a valósághoz sorolja a műveket, azonban a felületképzés, sőt maguk a szokatlan, „szabálytalan”, sematikus figurák olyan analógiák tárházát adhatják, amellyel a képi tartalmak a távoli múlthoz, akár prehistorikus korokhoz is kapcsolódhatnak. Mégis: e képek szereplői mi vagyunk mindnyájan, így élünk, ilyen csodálkozón, tanácsot várva pillantunk magunkra, egymásra és az előttünk álló időre. A megformált alakok számára még létezik a közvetlen vagy a tágabb környezetben csodált természet, még emlékeznek a föld illatára, az állatok közelségére, az időjárás viszontagságaira, a szorosabb egymásra utaltságra. Ez a jellegzetes egymásra utaltság sorsközösséget hoz létre, amelynek tagjai nap mint nap sajátos világlátásukon keresztül élik meg a ma emberének kiábrándultságát, rendszerekbe vetett hitének elvesztését, perifériára szorultságát, vagy éppen mindezek fordítottját.

(Király Gábor)