Kieselbach Gallery

50. Herbstauktion

113x73 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Kernstok Károly 1917
kereten középen tábla: Kernstok Károly: Dunai idill. 1917.

PROVENIENCIA:
- 1917-1929 Langraf Lajos (Székesfehérvár)
- 1930-tól(?) dr. Kepes János (Székesfehérvár)

KIÁLLÍTVA:
- Ernst Muzeum kiállításai xxVIII. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. 1917. kat. 79 
Duna partján, - 9000 korona
- Ernst Muzeum kiállításai xCVI. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. 1928. kat. 46. 
Nyári vágyódás címmel – Langraf Lajos tul.

REPRODUKÁLVA:
- Ernst Muzeum kiállításai xxVIII. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. 1917. mellékletben Duna partján címen.
- Színházi Élet 1928. márc. 4. 48.o. Képek Kernstok Károly kiállításából: Nyári vágyódás címen.
- Magyar Művészet 1930. 7. sz. 498.o. dr. Kepes János gyűjteménye: Dunamenti táj fürdőzőkkel címen.



Kernstok Károlytól a Nyolcak csoportbeli munkássága és az 1919-es emigrációja között eltelt időszakból nagyon kevés festményt ismerünk, holott az 1917-es Ernst Múzeumban megrendezett gyűjteményes tárlatán közel 100, zömében újabb alkotással rukkolt elő. Reprodukcióról és leírásokból tudjuk, hogy ezek többségében a „természetet dicsőítő”, bukolikus hangvételű és témájú művek voltak. Az eddigi formakereső, az impresszionizmust elutasító, a rajz primátusát, az anyagszerűséget hangsúlyozó művész ezen a kiállításán lágy kolorittal, meleg színekkel festett, párás, ködös levegőjű tájat, legelésző csordát, dolgozó parasztokat bemutató munkákkal állt elő, melyek sokszor még témájukban sem voltak beilleszthetők a korábbi Kernstok harcos, művészetet és társadalmat egyszerre formálni akaró sajátos képi világába. Sokan megdöbbentek, voltak akik pálfordulást emlegettek új képei láttán. Kernstok Károly, aki addig nyilatkozatok tömkelegével, művészeti tárgyú előadásokkal harcolt az újat akaró modernek élén, az 1912-es évektől kezdve alkotásaival fokozatosan eltűnt a tárlatokról. Elsősorban monumentális megbízásaira koncentrált, - Schiffer-villa üvegablaka (1911-12), Debrecen hajdúmegye új székházának üvegablakai (1912-13), Dugonics utcai általános iskola tornatermének falképe (1912), Grünwald-villa fürdőszobájának mozaikja (1914-16), – amiken sikeresen kamatoztatta a mozdulatok és a testek formáin végzett előtanulmányokat. Művei a nagy méretek ellenére is frappánsak, az üveg- és a mozaik technikájából adódó vonalas rajz mellett is érthetőek és egészek voltak. Festményein azonban egyre inkább táj és ember szerves kapcsolatának létrehozására törekedett, ezért alakjai veszítettek az addig rájuk jellemző karakteres geometrikus felépítésből. „A naturalizmus és az impresszionizmus színtobzódása, szemben az újabb irányok mindent kizáró formakultuszával, az érzés és az értelem vívták harcukat Kernstok művész lelkében, hogy végre létrejöjjön közöttük a „megegyezéses béke”, amelyben a festészet mindkét alapvető eleme, a szín és a forma megtalálja az érvényesülést.”
Az árkádia tematika, melyet Nyolcak korabeli aktos kompozícióin kezdett el, nemhogy eltűnne, de felerősödik ekkor keletkezett munkáin, kiegészülve a háború miatt érzett aggódással. A Schiffer-villa békebeli mezőket ábrázoló nagy üvegablakától (1912) a háborútól való félelmet szimbolikusan megjelenítő Grünwald villa fürdőszoba-mozaikjához vezet az út. Festményei többségén – egyfajta elvágyódásként tájképeket, erdőrészleteket, mezőket, legelő csordákat, fürdő nőket ábrázol. A katalógusban reprodukálásra került három mű kiválasztása - a Grünwald Mór építész részére tervezett fürdőszoba mozaik kartonvázlata, a most aukcióra kerülő „Dunai idill” és a „Merengés” tájba helyezett női aktja - a hosszú hallgatás után a közönség elé lépő művésztől emblematikus jelentőséggel bír. Ugyanaz az allegorikus, szimbolikus szemlélet kapcsolja össze őket, egy vágyott békebeli, árkádiai világ megjelenítése.
A „Dunai idill” a folyóparton mosást végző és fürdőző nőket ábrázol. Az elkészítő rajzokon az előtér női alakja ruháját levetve készül a fürdőzéshez, a kész kompozíción azonban ez a motívum eltűnik, más módon szervezi egységbe a két történést. A mosó nők és a fürdőző alakok egymástól mind térben mind színkezelésben elkülönülnek, mégis egy-egy mozdulat, a beállítások balról indított visszatérő, egymásra utaló ritmikája, önmagába zárt egésszé alakítja a kompozíciót. Háttérben a megszokott táj, a Duna partjának fás-bokros részlete a mögötte emelkedő dombsággal. A világoskéktől a királykékig terjedő árnyalatokkal megfestett nagy teret betöltő ég hullámzó, visszaforduló, hosszanti ecsetvonásokkal strukturált, míg az alakok finoman modelláltak. A „Dunai idill”-t az ekkor festett tájképek sorából az ideális és a hétköznapi világ összekapcsolása emeli ki. Az a mód, ahogyan az elénk lépő, tökéletesen megformált és éteri könnyedséggel lépkedő női aktokat, dolgos parasztasszonyok közé vegyíti. „Nyári vágyódás” címre keresztelték át a képet az 1928-as Kernstok kiállítás alkalmával, amelyben nyilvánvalóan a művész szándékát lehet felfedezni, mellyel alá kívánta húzni a kép rejtett jelentéstartalmát. Jellegzetesen „kernstoki” módon kigondolt és megkomponált, nagy ívű kompozíció, mely egy képbe sűrítetten adja Kernstok 1917-ben érvényes ars poetica-ját. Alakjai sem voltak formális konstrukciók többé, hanem húsból és vérből álló emberi alakok, kiket odaérzett a Duna partjára, fürdés előtt, vagy fürdés után, szép ifjúi testeket, lágy puha hajlásokban, a naplemente párás levegőjében – nem puszta színjelenségeket, mert érezteti a formát is -, de színben is őszinte élményekké váltak, a levegő reflexeibe megfürdő színekben, gazdagon harmonizálva, de mégis egységes tónusra vezetve mindent vissza.”
 
 
Kovács Bernadett