Belvedere Salon

27. Kunstauktion

Gouache, papír, 57 x 85 cm J.j.l.: Kádár Béla Aszalós Endre tanulmányával

Ez a kiegyensúlyozottan komponált, nyugodt festői modorban előadott jelenet Kádár Béla azon kevés enteriőrjeinek egyike, ami az életműn belül egy jelentős stílusváltás határmezsgyéjén áll. A szoba tömör fogalmazású tárgyai, az álló nőalak organikusabb színosztásai, az egységes tonizálás összefogó szerepe csírájában már az „art deco” periódus irányába mutat. A korábbi geometrizálásnak csak a két felső sarok függönyrészleteiben maradt emléke: ez még a „stilizált expresszionizmus” kézzelfogható lenyomata. A hátteret záró baloldali tükör sokszorosított reflex-síkjai, a hangsúlyozott képkeret a jobboldalon, a kubizmus korai, konstruáló szellemiségének visszfénye. A motívumokat még csak enyhe stilizáló művészi szándék hatja át. Kádár Béla szinte „újklasszicizáló”, novecenteszk irányultságú plaszticitással alakította ülő nőalakját; így még nem organikusan ízesülnek egymáshoz a festmény képelemei. Ez a szembetűnő, de nem disszonáns belső eklektikusság majd csak a későbbi egyéni-eredeti stílusperiodizáció alakulása folyamán tűnik el (ill. ötvöződik) totális hatásfokú új festői minőséggé. Mindazonáltal a festmény koloritban mutatkozó belső értékeivel, rutinos anyagkezelésével és rejtett kompozíciós szimmetriát teremtő szerkezetességével igen kvalitásos alkotás. A kissé színpadszerű szcenirozást jótékonyan oldja fel a szűkített tér alkalmazása. Azonosan első síkban érzékeljük a háttér geometrizálásban bővelkedő osztásait a főtengelybe állított népies bútorzattal, amit élettelivé fokoz a két nőalak diszkrét dekorativitása. Mint említettük, a mű a két kiérlelt stílusperiódus találkozási pontjának közelében állhat. A későbbiekben nemigen találkozhatunk kifejezetten enteriőr-jellegű képtípussal a különben igen gazdag és sokrétű életműben. Úgy tűnik, csak egyetlen kései visszhangja rögzült érett és mesteri alkotássá, mint mozgalmas szobabelső: a „Látogatás” 1940 körüli remekműve (Gergely Mariann: Kádár Béla (Mű-Terem, 2002) 234. repr.). Mint ennek korai és feltehetően előkép-szerepe, az elemezett festmény fontos láncszemet tölthet be a mester egyéni stílusorientáltságában. Ha összetett jelzővel akarnók jellemezni, akkor „expresszív dekorativitás” jelzős szerkezettel írhatnánk körül stiláris jellemzőit és az életműben betöltött szerepkörét. Mindez az önmagában is mérhető festői erényeken mit sem változtat. Dinamikusan statikus a felépítése és artisztikusan felfokozott a megjelenítő ereje. Ennél több jellemzés nem is szükségeltetik „A két nő a szobában” c. festmény méltatásához. A. E.