Belvedere Salon

23. Kunstauktion

Olaj, vászon, 73 x 97,5 cm J.j.l.: Grünvald B.
Reprodukálva: Malonyay Dezső, A fiatalok (Budapest Lampel R. könyvkereskedése 1906), 92. oldal
Szerepelt a BÁV 24. aukcióján (1971 május), 128. tétel
Mű-Terem Galéria 17. aukcióján (2004 szeptember), 124. tétel
Magyar Nemzeti Galéria bírálati száma: 262/971
Rum Attila tanulmányával

Tanulmány:
Fraknói Vilmos püspök történészként szerzett elévülhetetlen érdemeket a magyar nemzeti múlt forrásainak feltárásával a századfordulón. Már 27 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd három évvel később rendes tagja lett. Tevékenységének fő színtere Róma, pontosabban a Vaticáni Könyvtár magyar vonatkozású anyagainak kutatása volt. Ehhez kapcsolódva tudományos intézetet alapított az Örök Városban, sorrendben a franciák, németek és osztrákok után negyedikként. Fraknói 1892 és 1894 között a Nomentana villanegyedben építtette fel az első Római Magyar Történeti Intézetet. Ezt követően 1902 és 1904 között az ezzel szomszédos telken úgynevezett művészházat (Accademia di Belle Arti) emeltetett, mely három műteremlakással állt a Rómában alkotni vágyó és az ezt biztosító ösztöndíjat elnyerő művészek rendelkezésére.
Az 1904 áprilisában átadott művészház egyik első lakója Iványi-Grünwald Béla és családja volt. A Rómában töltött év során Iványi festészete új irányba fordult. „Római tartózkodása idejéből többnyire olyan képeket láttunk, amelyeken nagy árnyéktömegekbe surran be valamely éles fény s hol egy villát, hol egy kőpadot, szobrot világít meg … abban a derengő zöldes tónusban, amelyet oly gyakran látni a Tiberis tengermellékén.” – írta Lyka Károly 1906-ban, Iványi gyűjteményes kiállításának kapcsán. A Rómában született művek legnagyobb része azóta lappang, tehát vagy időközben megsemmisült, vagy hazai, illetve külföldi gyűjteményekben várja felfedezését. Iványi 1906-os gyűjteményes kiállításán római képeinek gyönyörű sorozatával kápráztatta el közönségét. Malonyay Dezső szintén ebben az évben megjelent A fiatalok című kötetében közölte a Kastély, a Holdas est, az Antique, a Holdas éj, a Romok, az Est, és a most aukcióra kerülő Várakozás című művek fotokópiáit, azaz Iványi római termésének legjavát. Telepy Katalin 1984-es Iványi-monográfiája e műveket (az egyetlen Kastélyon kívül) elveszettként tartja számon.
Ezért különösen örvendetes, hogy a legfontosabb római alkotások közül még egy, az itt bemutatott Várakozás is előkerült. Kacziány Ödön festőművész a következőket írta Iványi e műveiről szintén 1906-ban: „Az örök város, Róma, hol művészünk alig egy rövid év alatt egész kis gyűjteményt festett össze, gazdagon van művészi tekintetben képviselve. Holdas hangulatok, sötétlő piniákkal, utcák, terek, a villa Borghese hatalmas fái, szobrokkal díszített csalitjai, szintén szerencsés kezű magyarázót találtak művészünkben.” Iványi római kollekciója szinte kivétel nélkül holdfényes táj- és városrészletek ábrázolásaiból állt, melyeken a művész az éjszakai fényhatások festői alkalmazásával kísérletezett. Annak oka és forrása, hogy Iványit mi indította e világítási problémákkal való intenzív foglalkozásra, nem ismert. Az eredmény viszont egy egészen különleges, a huszadik századi magyar festészetben szinte egyedülálló sorozat, melynek egyik legközelebbi párhuzamát nem saját korában, hanem érdekes módon a mai kortárs művészek közül Szűcs Attila képein látom visszaköszönni. A Várakozáson megjelenő lágy holdfény, halkan csobogó szökőkút, várakozva magányos nő: egy színtisztán romantikus téma elmaradhatatlan szereplői, melyeket Iványi kellő érzelmi töltettel és poézissel, de érzelgéstől mentesen állít a néző elé.
A nagyvonalúan, széles ecsetjárással festett kép alapgondolata a nagybányai művészet panteizmusában gyökerező természettanulmány, ám a dekoratív hatásokkal való kísérletezés már előrevetíti Iványi következő korszakát is. Ezt követően Iványi a legmodernebb festészeti irányokhoz csatlakozott. Ennek egyenes következményeként 1909-ben többek között Matisse korábbi tanítványaival, Bornemisza Gézával és Perlrott Csaba Vilmossal közösen megalakították és beindították a kecskeméti művésztelepet.
R. A.