Belvedere Salon

33. Kunstauktion

Olaj, vászon, 100 x 100 cm
J.n.
Almási Tibor szakvéleményével

Ernst Honigberger annak a brassói művészgenerációnak volt a tagja, amely a XX. század első felében nem csak hazai, hanem a nemzetközi porondon is méltó rangot vívott ki magának. E művészgeneráció sorába olyan alkotók tartoztak, mint Hans Eder (1883-1955), Hermann Konnerth (1881-1966), Herman Morres (1885-1971) és a legismertebb közülük, Mattis Teutsch János (1884-1960).
Honigberger 1885. október 8-án született Brassóban.
Az első művészeti útmutatásokat a családi házban gyakran megforduló, kimagasló tehetségű és korán elhunyt festőművésztől, Emerich Tamástól (1876-1901) kapta. Következett négy szemeszter a müncheni Heymann Iskolában, végezetül egy szabad év és két szemeszter a müncheni Akadémián Karl von Marr professzor irányítása alatt.
A tanulás évei után Honigberger Münchenben maradt, ahol átvette a városból éppen távozó brassói művészkollégája, Hans Eder műtermét, de hosszabb-rövidebb időszakokra rendszeresen visszatért Erdélybe, ahol cselekvően bekapcsolódott az ottani művészeti életbe. Ekkor a művészeti szervezkedés fő motorja a szebeni székhelyű, ám Brassóban is aktív „Sebastian Hann-Verein” – művészegyesület volt, amelynek tagjai sorában Honigberger mellett ott találjuk a pályakezdő Mattis Teutsch Jánost is. A két alkotó jó viszonyt ápolt egymással, sorsuk, művészútjuk sok tekintetben mutat hasonlóságot, sőt, azonosságokat is. Ilyen momentum volt például, amikor 1910 decemberében mindketten részt vettek a „Sebastian Hann-Verein” Brassóban rendezett kiállításán, amelyen Mattis Teutsch János még plasztikáit, míg Honigberger korai, a Barcaság tájélményeiből inspirálódott festményeit mutatta be. Honigberger brassói jelenlétének csúcspontját az 1919 szeptemberében rendezett nagyszabású és hangos sikerű egyéni tárlat jelentette. Szülőföldjén azonban nem csupán alkotó, hanem művészeti író- és szervezőként is jelentős szerepet töltött be. 1919-ben testvérével, Emil Honigbergerrel megalapították az egyik legjelentősebb erdélyi avantgárd folyóiratot, a Das Ziel-t, majd a Das Neue Ziel-t, amelyek a modern művészet elkötelezett népszerűsítői lettek. A folyóiratok égisze alatt - a Der Sturm mintájára – kiállításokat rendeztek, 1919-ben többek között éppen Mattis Teutsch Jánosnak. Ugyancsak a Das Ziel biztosított megjelenési lehetőséget annak az írásnak is, amelyet Mattis Teutsch írt Honigberger 1919-es brassói tárlatáról (Kollektiv-Ausstellung Ernst Honigberger. Das Ziel. 1919, I. évf., 7. sz., 111. o.).
Honigberger 1921-ben végleg elhagyta Brassót és Berlinbe költözött, ahol új életszakasz kezdődött a számára. 1943-ban a bajorországi Wehr városában érte utol az a távirat, mely értesítette, hogy berlini műtermét bombatalálat érte és műveinek nagy része megsemmisült.
Műveit a világ minden táján magánkollekciók és közgyűjtemények (Brassói Művészeti Múzeum, Brukhental Múzeum Szeben, Staatliche Museum Berlin stb.) őrzik.
Alkotásai gyakran szerepelnek német, angol és francia aukciókon, de a hazai árveréseken nevével, alkotásaival alig találkozunk. Ezért reveláció értékű, az újdonság erejével ható a most kalapács alá kerülő „Gyümölcsfa” című, a 20-as évek elején készült mű, amely szemléletesen illusztrálja azt a fentebb említett kettős vonást, kötődést, amely jól jellemzi Honigberger festészetét.
Almási Tibor