| Auktionhaus |
Laskai Osvát Antiquariat |
| Datum der Auktion
|
d-m-Y H:i |
| Titel der Auktion |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| Datum der Ausstattung |
keine Daten |
| Erreichbarkeit der Auktion |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| Link der Auktion |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
502. Artikel
HERCZEG FERENC: Napkelte előtt! Gondolatok Nagymagyarországról.
Egyetlen kiadás.
Bp. 1937. Singer és Wolfner. 238 p.
Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog; Versec, 1863 - Bp., 1954) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők című irodalmi hetilap főszerkesztője és a Magyar Revíziós Liga elnöke. 1881 és 1884 között hallgatott jogot a budapesti tudományegyetemen. Ennek elvégzése után Temesváron, majd utána Budapesten volt ügyvédjelölt. 1887-ban kardpárbajt vívott egy katonatiszttel, aki sebesülésébe a párbaj színhelyén belehalt. Négy hónapra fegyházbüntetésre ítélték. Itt írta meg Fenn és lenn címmel első regényét, amellyel a Singer és Wolfner könyvkiadó 1000 frankos regénypályázatát is megnyerte. 1891. március 12-én Rákosi Jenő felfigyelt Egy kard affaire című tárcájára, majd a Budapesti Hírlaphoz szerződtette, mint állandó tárcaírót. Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a "nemzet írójává" váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához. A Nemzeti Színház 1893. március 10-én mutatta be A dolovai nábob leánya című első drámáját. A rendszer írófejedelme volt. Népszerűségét emelte lapja, a nagy példányszámú Új Idők (1894-1949) is. 1896-ban Versec város országgyűlési képviselője lett szabadelvű párti programmal. Az 1901-es választásokon alulmaradt, azonban az 1904-05-ös időközi, 1905-06-os és 1910-18-as általános választásokon a pécskai kerület megválasztotta. 1903. december 16-tól 1910. december 31-ig volt belső munkatársa a Tisza István gróf által alapított Az Újságnak. 1911. január 1-je és 1918. október 1-je között szerkesztette a Magyar Figyelő irodalmi és politikai szemlét. 1916-ban Berlinben volt politikai megbízott. 1919 április-májusában a tanácskormány őrizetbe vette mint "ellenforradalmárt" és a Markó utcai fogházban tartották elzárva. 1920-ban a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület elnöke lett, majd tagja a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának. 1922-ben a Délvidéki Otthon elnöke, a Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubja elnöke, 1927 és 1945 között a Magyar Revíziós Liga országos elnöke. 1929-ban a Társadalmi Egyesületek Szövetségének díszelnöke, 1931-ben a Dunántúli Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke, 1938-ban a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli tagja. 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regénye alapján az Akadémia Nobel-díjra jelölte. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült. 1925 és 1930 között 40 kötetes díszkiadásban jelentek meg munkái. 1927 és 1945 között a felsőház tagja. A magyar revíziós mozgalom egyik vezéralakjaként ismerték. Ő avatta fel 1932. október 6-án a budapesti Szabadság téren Lord Rothermere ajándékát, a Magyar fájdalom szobrát, amelyet 1945-ben eltávolítottak helyéről. A magyar irodalom vérkeringéséből azonban lassan kikerült, a második világháború után már visszavonultan élt és nem publikált. 1949-ben eltávolították a villájából, akkor kapta vissza egyik szobáját, amikor egy szovjet íróküldöttség tett nála látogatást. 1949 után műveit évtizedekig nem adhatták ki Magyarországon.
Kiadói egészvászon-kötésben. 183 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
