Belvedere Salon

22. Kunstauktion

Tus, papír, 624 x 860 mm J.j.l.: Gyarmathy Tihamér 1969 Oeuvre katalógus nyilvántartási szám: 2371 Nyilvántartási szám: R 69/7 Aszalós Endre szakvéleményével

Gyarmathy Tihamér második lengyelországi időszakában kialakított „tusfestményeit” folytatta itthon is, hol zsúfoltan összetett képi szerkezeteket, hol végletesen reduktív „formamorfológiát” alakított ki. Utóbbiakhoz tartozik ez a „parttalan” fantáziával képzett, haladási irányt, „kozmikus” sebességet, monotematikus jegyeket, mindössze változatos léptékarányokat alkalmazó mű. A motívikus redukcióba Gyarmathy szinte a végponthoz érkezett el: mindössze a gesztus és annak organikus bomlása (vagy eltűnése), valamint az illuzórikus térhelyzet ötvöződött össze ezen a megdöbbentően egyedi-eredeti foltszerkezetben. Ennek jelentéstartalma határtalanul tág, miközben eszköztára a végletekig monoton és egyszerűsített. Mégis izgalmas és optikailag fokozott az ingerképző hatása. Ez, az egységességen belüli variabilitás eredménye: hol harsányan, hol elhalkulva, irányváltoztatásokkal, néhol ellenmozgásokkal vonulnak fel a „nyomelemeket” is idéző formák, hogy az időtlen Lét és a szüntelen mozgás érzetét keltsék fel gondolatainkban (és fantáziánkban). Gyarmathy egy külön világot, képzőművészeti terrénumot tárt fel életművével, ami modern képzőművészetünk egyik legjelentősebb teljesítménye. Általa is többször hangoztatott „világképe” olyan festői képzéssel, rajzi virtuozitással – mindazonáltal oly’ magas esztétikai színvonalon – bontakozott ki, hogy teljesítménye csak a Picasso, Chagall, Kandinszkij, Klee által reprezentált vonulattal mérhető. Így méltó társsá válhatott a 20. századi egyetemes európai képzőművészetben. Monumentális hatású egyedi grafikai lapja is egyfajta betekintést enged hatalmas életművébe. A konkrétan ide vonatkozó képcím azt jelenti, hogy a mű „tus-festmény” („H” betű), a háromjegyű szám az évjáratot (1969) és a sorszámot (3) jelöli. A. E.