Belvedere Salon

28. Kunstauktion

Olaj, vászon, 75 x 60 cm J.j.f.: Gyarmathy 1933 Hátoldalán autográf felirat: Gyarmathy Tihamér 1933 "Fedra" és oeuvre kat. sz.: 33/9

Aszalós Endre tanulmányával
A mű elemzésekor önkéntelenül is a nagy francia romantikus festő, Delacroix kissé túlzó véleménye juthat eszünkbe, miszerint „… az ember vagy rögtön tud festeni, vagy soha.”. Az ifjú Gyarmathy esetében a rendkívüli tehetség valóban szembetűnő, de ennek kibontakoztatásához a pécsi gimnáziumi rajztanár-festőművész, Gábor Jenő is - első mesterként - jelentősen hozzájárult. A még csak tizennégy éves diák (1929-ben) olyan üvegpoharas olajcsendéletet festett, ami színvonalával, biztos kompozíciós szerkezetével, formaarány-érzékével és virtuóz festéstechnikájával csodálatba ejtette környezetét (lásd Sinkovits Péter: Gy. T. – Új Művészet Alapítvány kiad. 1991 – 29. o. 1. sz. fekete-fehér repr.). Az egyéni fejlődés újabb állomásai: „… kiállítás keretében kerültek a nagyközönség elé a Gebauer – Martyn festőiskola növendékeinek alkotásai. Különös figyelmet érdemelnek ezek közül Gyarmathy Tihamér képei, amelyek alapján nagyon szép jövőt jósolhatunk a fiatal festő részére…” (Pécsi Napló, 1932. III. 31. sz.). Nem felesleges felidéznünk a következő citátumot a Pécsi Napló 1932. VI. 14.-i számából: „… a Müller Festék- és Tintagyár országos reklámpályázatot hirdetett az összes (magyar) középiskolák … tanulói részére. Beérkezett … többezer (!) pályamű, ezek közül a bíráló bizottság ítélete szerint magasan kiemelkedett Gyarmathy Tihamér … kit … első díjjal (és) kitüntető … okmánnyal is jutalmaztak.”. A híradás azért lehet fontos a számunkra, mert ez mindössze egy évvel előzi a Fédra c. arckép készültét, és fontos környezeti – időrendi előzmény. A festmény – mint dekoratívan fogalmazott ifjú hölgy arcmása – a közvetlen természeti és valóságszemlélet eredménye. A művészjelölt a fiatalság lelkesedésével örökítette meg modelljét. A finoman árnyékolt és gazdagon feltárt ligetes természeti háttér organikus környezettel öleli körül a nagy műgonddal ábrázolt modellt, aki természetes pihenő tartással, reprezentációs igény nélkül láttatja közvetlen egyéniségét, vonzó karakterét. A tovarebbenő látvány esetleges pillanatnyiságát azonban jótékonyan megkötötte a hangsúlyozottan plasztikus testformákban bővelkedő festői előadással, amiben az egységesen piros színtónus szinte tobzódik differenciált változatosságban. (A krapplakk, a cinóber-, a kadmium-, a pompeji vörös uralkodó jellege mellett eperszínre emlékeztető árnyalatokká halkul az apró részletekre tagolódó koloritmozgalmasság – gyakran a komplementer árnyalatokat is érintve. (Másfél évtized múlva Kállai Ernő, a már érett művész első és teljességében autentikus méltatója Gyarmathy koloritgazdagságát, különleges színharmóniáit értékelte jelentőségének megfelelő kritikai színvonalon. A Fédra jelentős és kvalitásos korai portréja ugyanabban az évben született, amikor Gyarmathy a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója és az ott tanító progresszív mester, Vaszary János növendéke lett. Több hasonló stílusú arcmás, kettős portré állítható párhuzamba a következő évek időszakából. Talán a legjelentősebb analógia az 1936-os „Női arckép” (Olvasó nő) nagyméretű olajképe, ami azonban a következő – bár csak érintőleges – stílustendencia (az olasz novecento ill. a hazai „római iskola”) törekvéseinek egyes jellegzetességeit is megpendíti a már említett rokoníthatóság kétségtelen vonásai mellett (pl. Aszalós Endre: Gy. T. – Képz. Alap kiad. 1979 – 11. o. és Várkonyi György: Gy. T. – Körmendi Gal. kiad. 2004 – 56. o.). A. E.