Studio Antikvárium

30. Buchauktion

[Párizs] (Parisii), 1516 [recte 1517.] (II. 20. expensis et opera Johannis Petit et Thielmanni Kerver […] et Johannis Cabiller). CCCCCLXXXII + [45] fol.
A címlapon Thielman Kerver nyomdászjegyével. Kétszínnyomással, számos díszes fametszetű kezdőbetűvel, három nagyméretű fametszetes illusztrációval.
Hozzákötve [Bound with]:
Johannes Diaconus Hispanus
Flos decreti.
[S.l., s.a. s.n.] [7] fol.
Hozzákötve [Bound with]:
Martin[us] [Polonus]
Margarita decreti seu tabula martiniana: edita per fratrem Martin. ordinis predicatorum domini pape pentite(n)tiariu(m) et capellanum.
[S.l., s.a. s.n.] [67] fol.
A kánonjog első, alapvető kézikönyve, a használatát segítő, kiegészítő művekkel.
Gratianus (1080 k. – 1150) itáliai teológus és kánonjogász, kamalduli vagy egyes feltevések szerint bencés szerzetes, hosszú időn át a bolognai rendházban a gyakorlati teológia tanára volt. Ennek során végezte el 1140 körül az addig szétszórt kánoni jogforrások összegyűjtését és rendszerezését, amint a kötet címlapjának hátán látható fametszet szemléletesen ábrázolja. A jogforrások és a jogi vélemények sokféleségére utalva eredetileg a „Concordia discordantium canonum” címmel látta el munkáját, amellyel lényegében megteremtette a kánonjogot, mint a teológiától független önálló tudományágat. Művét skolasztikus módszer szerint építette fel: először jogi tételeket állított, ezt követően sorra vette az arra vonatkozó eseteket, majd mellé tette a tétel megítéléséhez szükséges tekintélyek – a Szentírás, a zsinatok, a pápák – nézeteit, a liturgikus könyvek és az egyházatyák tanúságtételeit, egyúttal kimutatta az egyes vélemények közös és eltérő elemeit. A gyűjteményt a XIII. század elejétől a bolognai, majd más egyetemeken alapvető forrásként és kézikönyvként használták. Súlyát jelzi, hogy Luther a legelsőként elégetendő könyvnek tekintette. Átdolgozott és javított szövege csupán 1582-ben vált a kánonjog hivatalos forrásművévé, ezt a rangját egészen a legújabb időkig megőrizte.
A legtöbb esetben, amint itt is, Johannes Teutonicusnak Bartholomaeus Brixiensis által átdolgozott kommentárjaival közölték, amely keretes szerkezetben, a szedés közepén olvasható alapszöveget öleli körül.
A főszöveg és a mutatók közé bekötött mindkét mű a Decretum használatát volt hivatott segíteni. Önállóan, de gyakran azzal közös kiadásban is megjelentek.
Az első munka sokszor az explicitjében is olvasható bővebb, „Flosculum seu summarium totius decreti”, vagy ehhez hasonló címet viseli. Szerzője Johannes Diaconus Aragonensis vagy Johannes de Deo Hispanus néven is felbukkan. Életéről kevés adat maradt fent, 1247 körül halt meg, a bevezető részben pedig elárulja, hogy a kánon- és a polgári jog professzora volt. Munkájában a lehető legrövidebb, könnyen megjegyezhető, áttekinthető formában igyekezett összefoglalni Decretum anyagát. Először annak függelékeként jelent meg 1474-ben Velencében.
A másik munka szerzőjét Martinus Oppaviensis, Martinus von Troppau néven is számon tartja a szakirodalom. A sziléziai Troppauban született 1208-ban. Domonkos szerzetes, négy pápának is gyóntatója volt, majd Gnesen érsekének nevezték ki. 1278-ban Bolognában halt meg. A pápák és császárok krónikája mellett másik fontos műve a Decretumhoz készített, gyakorlati igényeket kiszolgáló, mai értelemben vett tárgymutató. Első alkalommal nyomtatásban 1481-ben, Kölnben látott napvilágot. Használhatóságát bizonyítja, hogy a jogi egyetemeken a XVI. század végéig forgatták.
A kiadvány szokatlan módon NNNN füzetjelzéssel kezdődik, de bizonyosra vehető, hogy így teljes, ugyanis a végén lévő Registrum, azaz a nyomtatvány által tartalmazott füzetek felsorolása is így indul. Így – bár elképzelhető, hogy egy olyan Gratianus kiadás mellé készült, amely utolsó füzetének jelzése MMMM volt – kétségtelen, hogy önállóan is forgalmazták. A furcsa füzetjelzés a párhuzamos nyomdai munkálatokból adódó keveredés elkerülésére is szolgálhatott.
Mindkét kiadvány feltehetően a Decretummal közel azonos időben és földrajzi körben jelenhetett meg, azonban a több tucatnyi lyoni és párizsi nyomda valamint kiadó szinte átláthatatlan mennyiségű terméke, illetve a XV. századi nyomtatványok között nem sikerült minden kétséget kizáróan nyomukra akadni.
Gültlingen I. 19. 33. Moreau II. 1306. (december 1-re datálva) French Books 72478.
Korabeli, vaknyomásos, restaurált bőrkötésben, csatokkal. Gyönyörű tipográfiájú nyomtatvány, nagyon ritka könyv.
Bound in contemporary blindstamped calf, rebacked, preserving the original spine, clips are new. Good copy.