Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
3. Grafikai Online árverés

24,3x16,8 cm.
Szitanyomat, karton.
J.j.l.: Galántai (Ceruzával), J.j.l.: Galántai pecsét.
Galántai György (1941 - )
1963-1967: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, tanára: Szentiványi Lajos. 1960: Helikon ünnepségek képzőművészeti díja; 1967-1970: a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület ösztöndíjasa. 1974-1975: Fiatal Művészek Klubja Tavaszi Tárlat díja; 1983: Kassák-díj; 1985: Győr város díja a Rába Műveknél végzett munkájáért; 1988: a Lajota Stúdió Dunaújvárosért díja; 1989: Munkácsy-díj; 1990: A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja; 1993: Budapestért díj; 2007: A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze-díj.
1968-ban tanulmányút, Olaszország. 1970-1973 között megszervezi és működteti a Balatonboglári kápolnatárlatokat. 1975, 1979, 1983, 1985, 1989: Dunai Vasmű, Dunaújváros, művésztelep, 1976-ban részt vett a Ganz-Mávag Művelődési Házban a Kreativitási gyakorlatokon Erdély Miklóssal és Maurer Dórával közösen. 1977: Csepeli Vas- és Fémművek, művésztelep; 1977, 1978: Makói művésztelep; 1979, 1980: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely. 1979-ben létrehozta az Artpoolt (Klaniczay Júliával közösen), amely a 70-es és a 80-as évek magyar avantgárd művészetének és alternatív művészeti kísérleteinek dokumentációs központjává és archívumává válik. 1983-1985 között kiadja, tervezi és részben szerkeszti az AL (Aktuális Levelek) c. szamizdat művészeti magazint; 1984, 1985: Rába Művek, Győr, művésztelep. 1987-ben ív- és lánghegesztő szakvizsga a Csepeli Vas- és Fémművekben. 1988-ban a Lajota Art Studio, Svédország, művésztelepen tevékenykedik. 1988-1989: a DAAD Berliner Künstlerprogramm ösztöndíjasaként Nyugat-Berlinben tölt egy évet. 1989-ben a Dunai Vasmű, Dunaújváros törzsgárdatagjává választották. 1990-ben az Arizona State University, School of Art vendégművésze. 1992-ben a Fővárosi Önkormányzat támogatásával létrehozza az Artpool Művészetkutató Központot. ~ önálló művészeti alkotói oeuvre-jének egy része szorosan összefonódik művészetszervezői tevékenységével. Több tucat kollektív kiállítás, projekt, kiadvány, művészeti program, valamint egyes marginális műfajok (mail art, művészbélyegek, pecsét, képeslap művészkönyvek) magyarországi népszerűsítése és archiválása fűződik a nevéhez. Ezek közül a legfontosabbak a balatonboglári kápolnatárlatok (1970-1973), az Artpool Archívum (1979-től), és az AL c. alternatív művészeti magazin (1983-1985), amelyek szervezése és kiadása révén a magyarországi és a nemzetközi avantgárd művészet jeles képviselőivel dolgozott együtt vagy került kapcsolatba. A személyével szembeni intolerancia a hatóságok részéről (1973, a Balatonboglári kápolnatárlatok betiltása után több kiállítását, projektjét nem engedélyezték, vagy megakadályozták) önálló művészeti alkotásaira is hatott. Ezzel kapcsolatos gondolatait és elképzeléseit, majd 30 év naplójegyzeteit 1996-ban az Életmunkák c. kiadványban tette közzé. Festészeti tanulmányai befejezése után elsősorban grafikákat készít. 1968-ban korábbi rajzait elemeire bontja, ezeket “létjelek”-nek nevezi. Különböző technikákkal és műfajokkal kísérletezik: nyomat-montázsokkal, amelyeket egymással, valamint fotogramokkal és kollázsokkal kombinál, grafikáinak festőivé tételével, kétdimenziós alakzatainak térbelivé alakításával, az egymásra nyomtatott rétegek számának növelésével, majdnem monokróm felületekhez jut. Ebben az 1972-1973-ig tartó periódusban a “pszicho-szimbolikus” jelentés, a gesztus-szerűség, az analitikus forma- és jelkutatás egyaránt jellemző műveire, s hasonló törekvések figyelhetők meg első szobrain is. 1973-tól kezdve Galántai “helyzetkritikája” egyrészt direkt, politikai tartalmakat hordozó konceptuális tárgyakban fogalmazódik meg, másrészt az önvizsgálatban szublimálódik. A tükör képezte kiindulópontját Önátalakítások című, 1976-ban elkezdett grafikai tanulmánysorozatának, amely később óriásira nagyított textilképként természeti környezetbe helyezve akciók ösztönzője is lett (Velemi Alkotóműhely). 1975-től kezdve ~ rendszeresen részt vett a dunaújvárosi, győri és csepeli gyári művésztelepeken, ahol elsősorban hulladék- és talált anyagokból, tárgyakból szobrokat készített. Fémszobrainak egyik alapmotívuma a saját talpméretével egyező talp-etalon, amelyet különböző formai és funkcionális összefüggésekbe helyezett. Közmondás-tömörségű, humort sem nélkülöző talpszobrai mellett a 70-es évek második felében és a 80-as években egyéb objekteket (“átfunkcionált tárgyak”-at), mobilokat, monumentális szabadtéri alkotásokat, és 1983 óta hangszobrokat készített. A hangszobrok első jelentős bemutatójára a Plánum ”84-en került sor, majd a 80-as években több koncertet is adtak rajtuk zenészek. Az új festészet körébe tartoznak 1984-től készített, talpmotívumos festményei, jelenléte ebben az évtizedben sokkal intenzívebb volt a különböző zenei és experimentális költészeti rendezvényeken, amelyeken diavetítésekkel, video- és hangmunkákkal, valamint performance-okkal szerepelt. 1989-től videoinstallációkat is készít. 1979-ben az Artpool megalapításával egy időben ~ bekapcsolódott a nemzetközi mail-art hálózatba, és ehhez kapcsolódóan tetemes oeuvre-t hozott létre az e műfaj körébe sorolható kisnyomtatványokból. Az új sokszorosító (xerox) és kommunikációs (telefon, fax) technikákat alkalmazó művészetek mellett, 1985-től a komputerművészet is foglalkoztatja, amely a 90-es évek második felétől, az internet-hálózat magyarországi elterjedésétől kezdve szinte kizárólagos munkaeszköze. 1996 óta számos weblapot és -adaptációt tervezett. Az 1992 óta művészetkutató intézetként működő Artpool aktuális programjainak és arculatának kidolgozásában - saját művészetkoncepcióját valósítja meg a múlt és a jelen relációjában: az elmúlt 30 év művészeti fejleményeinek, az egyetemes és magyarországi avantgárd művészet kiemelkedő életműveinek és felfedezéseinek, valamint a jelenkori művészet e hagyományhoz kapcsolódó vagy azzal valamely kontextusba hozható képviselőinek bemutatására és a “világhálózatba” kapcsolására törekszik.
Forrás: Galántai György - artportal.hu