Belvedere Salon

23. Kunstauktion

Olaj, vászon, 48 x 63,5 cm J.j.l.: Fényes A
Révész Emese tanulmányával

Tanulmány:
A Sziklavárat a Tanácsköztársaság rövid ideig tartó fennállásának évében, 1919-ben festette Fényes. Ám képén semmi nyomát nem találjuk annak a társadalmi-politikai földindulásnak, ami ekkor megrengette az országot. Válasza a háborús kataklizmára, a forradalmi káoszra a jelen kategórikus tagadása volt.
A víztükör fölé magasodó sziklavár nem kötődik meghatározott történeti korhoz vagy földrajzi helyhez, inkább honos a fantázia időtlen mesevilágában. Érzékeny szimbolizmusa, tradicionális formálásmódja problémamentes festői világot sejtet, pedig valójában a századelő magyar festészetének egyik legradikálisabb (és legdrámaibb) festői fordulatának eredménye. Fényes 1900 körül parasztzsánereinek harcos realizmusával vívta ki kortársai általános tiszteletét, ám életképeinek szociografikus elszántságát a háború kitörésével múltidéző biblikus képek váltották fel. „Elfordulok a sivár jelentől” – fogalmazta meg Fényes sajátos idealizmusának, kései historizmusának magyarázatát. Elvágyódása nem volt egyedi jelenség a kor hazai festésztében, Szőnyi István és köre hasonló indíttatásból dolgozták ki árkádikus képeiket. A meseképek vagy „regés képek” világának egyik legjellemzőbb darabja a Sziklavár. Fényes gondosan mellőz minden olyan elemet, ami konkrét korhoz köthetné jelenetét. Az épület stílusa vagy a csónakázók viselete egyaránt nélkülözi a tárgyszerűséget. Ugyanakkor a látvány egészét mélyen átitatja a történetiség atmoszférája. Fényes tudatos és kifinomult módon ötvözi képén a különféle stíluskorszakok képi toposzait: a reneszánsz perspektíváját a romantika várkultuszával vegyíti, megízesítve a historizmus teatralitásával, fűszerezve a századforduló nosztalgikus elvágyódásával. Olyan vidékre kalauzolja nézőjét, ami jól ismert a szimbolista eszköztárból: az Aranykor és Árkádia mítikus földjére. Sziklaszirtje a felé tartó csónakázókkal éppúgy megidézi Friedrich romantikus tájait, mint Böcklin nagy hatású képét, a Holtak szigetét. Csakhogy Fényes világa inkább ironikus mint komor, inkább játékos mint tragikus, hegyormai csupán kulisszák, szereplői esetlen bábok. Olyan mesevilág ez, amelynek álmodói tudatában vannak, hogy a szemük elé táruló látvány tűnékeny színjáték csupán.
A Sziklavár Fényes meseképeinek egyik legsikeresebb kompozíciója volt. A festőileg kiegyensúlyozott, áttekinthető kompozíció mellett része lehetett ebben annak is, hogy a festő olyan mesebeli várat alkotott, amelybe – a csónakon érkezőkkel együtt – képzeletben a néző is bebocsátást nyert. A festmény 1919-ben festett első változatát Fényes valamennyi egyéni tárlatán bemutatta (1923, 1927, 1932, 1936), reprodukcióját az emíltett kiállítások katalógusán kívül 1936-ban a Magyar Művészet is közölte.
Itt bemutatott képünk az alapmű későbbi, vélhetően a harmincas évek végén festett változata. Saját, sikeres kompozícióinak újra festése nem volt szokatlan Fényes életművében. Az itt bemutatott változat tárgyi részleteiben hűen követi előképét, ám annak drámai, élénk ecsetkezelését puhább formálásmóddal váltja fel.
R. E.